Iliuperszisz-festő

Iliuperszisz-festő
Hüdria, i. e. 4. század közepe
Született	i. e. 4. század eleje
Meghalt	i. e. 4. század
Alkotott	i. e. 4. század középső harmada
Nemzetisége	Görög
A Wikimédia Commons tartalmaz Iliuperszisz-festő témájú médiaállományokat.

Az Iliuperszisz-festő az i. e. 4. század középső harmadában^[1] Dél-Itáliában, Apuliában alkotó görög vázafestő volt. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert és mivel nem szignálta alkotásait, neve sem maradt ránk. Az Iliuperszisz-festő nevet egy a British Museumban őrzött vázájáról kapta, amin Trója kifosztását jelenítette meg.^[2] Iliuperszisz a város kifosztását elbeszélő mára elveszett szöveg volt.

Az Iliuperszisz-festő munkássága jelzi az apuliai vázafestészet középső szakaszának kezdetét. Ekkor a nagyobb edények kezdik felvenni azokat a formákat és díszítésmódokat amik később az i. e. 4. század második felében apuliai vázafestészet jellegzetes edénytípusaivá fejlődnek.^[3] Egyre gyakrabban használtak hozzáadott színeket, a fehér és a sárga mellett a barna és a vörös különböző árnyalatait. Nőtt a másodlagos díszítőelemek jelentősége is főleg a voluta-kratérek nyakán és az amforák vállrészén. A rajz harmonikusabbá válik és nagyobb figyelmet fordítottak a rövidülés és a perspektíva ábrázolására.

Az Illuperszisz-festő munkássága kiemelkedő, mivel ő volt aki megalkotta a monumentális vázák díszítésének szabályait.^[3] Ez a fajta festésmód egyre gyakrabban jelenített meg drámai, mitológiai, temetési, házasságkötési jeleneteket az alakokat több sávban helyezve.

A voluta-kratérek nyakára női fej alakú maszkok és gorgó fejek kerültek. A korábbi ember vagy állatfigurás frízt az edény nyakán gyakran egy virágkeretbe foglalt női fej váltotta fel, ami korábban egyszerűbb megjelenésű volt, később egyre díszesebbé és színesebbé vált.^[3]

Az Illuperszisz-festő alkalmazta először azt az ábrázolásformát ami a nagyméretű apuliai temetési vázák egyik sajátosságává vált, ahol a siratók egy naiszkosz (kisméretű templom) mellett jelennek meg, míg az edény hátoldalán egy sztélé látható.^[3] Termékeny alkotó volt, több mint száz váza köthető hozzá.^[3]

Többféle formájú edényt díszített, rajzstílusára hatott a Dijon-festő, főleg az emberalakok, a drapériák és a másodlagos meander-díszítőelemek megjelenítésekor.^[3] Főleg mitológiai képeket festett, nagyobb edényei hátoldalán is a mitológiához, Dionüszoszhoz köthető ábrázolások láthatók. Ez utóbbi egy generációval később már nem volt divatos.^[3] Általában egy készletből kiválasztva rajzolta meg figuráit, ez lehetővé teszi munkáinak azonosítását. Nőalakjai keskeny fekete övvel megkötött peploszt viselnek, hajuk hosszú tincsekben lóg le a hátukon és arcuk két oldalán.^[3] A perspektívára kevésbé ügyelt, figurái általában lábujjhegyen állnak.

Az Iliuperszisz-festőnek sok követője volt, akik stílusa mellett témaválasztását is utánozták. Egyik közelebbi munkatársa az Athéni 1714 festője volt, aki „díszített” és „egyszerű” stílusban is dolgozott, az ő munkássága illusztrálja a két stílus közeledését az i. e. 4. század közepén.^[4]

Jegyzetek

Források

• Trendall, A. D. Red figure vases of South Italy and Sicily. London, UK: Thames and Hudson (1989). ISBN 0-500-20225-7 
• Sarti, Susanna (szerk.). Görög művészet (A művészet története 16/3). Budapest: Corvina Kiadó (2007). ISBN 978-963-13-5654-0 
• John, Boardman. Görög művészet (A művészet világa). Budapest: Glória Kiadó (2006). ISBN 963-9587-22-2