Tamarindusz

Tamarindusz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Lepényfaformák (Caesalpinioideae) Nemzetség: Tamarindus Faj: T. indica
Tudományos név
Tamarindus indica L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tamarindusz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tamarindusz témájú médiaállományokat és Tamarindusz témájú kategóriát.

A tamarindusz (Tamarindus) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a hüvelyesek (Fabales) rendjébe sorolt pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik monotipikus nemzetsége; egyetlen faja a többnyire egyszerűen csak tamarindnak nevezett indiai tamarindusz (Tamarindus indica). Neve az arab-indiai tamar (gyümölcs) és hindi (hindu, indiai) szavakból ered.

Származása, elterjedése

Valószínűleg Afrika trópusi vidékeiről származik,^[1] de már az ókorban betelepítették Indiába, ahol termeszteni kezdték, amiért egyes szerzők ezt a szubkontinenst tartják eredeti termőhelyének;^[2] tudományos neve is ezt a nézetet tükrözi.

A nagy földrajzi felfedezések kora óta sok trópusi vidékre betelepítették.

Megjelenése, felépítése

Kisebb, 12–18 m magasra növő fa. Koronája terebélyes, ágai lehajlók. Szórtan álló, legfeljebb 15 cm-es levelei párosan szárnyaltak, a fiatalon lágy pillás szőrű levélkék száma 20–40. A legfeljebb 3,5 x 1 cm-es levélkék tojásdadok vagy keskeny elliptikusak, a színük sötétzöld, fonákjuk világosabb és fénytelen.

Az ágak végén fejlődnek a 10–15 tagú laza, fürtös virágzatok. A halványsárga vagy fehéres (néha halvány-pirosan pettyezett) virágok rövid kocsányon ülnek. A csésze, amely a bimbó kinyílásakor lehullik, 4, nem egyforma nagyságú, kb. 1,5 cm-es, kívül rózsapiros csészelevélből áll, a párta pedig 3 krémrózsaszínű és rózsaszínnel vagy barnával erezett, valamint 2 fehér, ár alakú, redukált viráglevélből. A virágtakarón belül 3 porzó és 1 bibeszál nő.

A lapított, görbült, szabálytalan alakú, legfeljebb 15 x 4 cm-es, a magok körül többé-kevésbé duzzadt, hüvelytermés a tamarind. A hüvely érett állapotban fás, fahéjbarna, gyakran szürkével futtatott, fénytelen, finomhálós. A kezdetben fehér, lágy terméshús beérve barnára színeződik és szívós-ragacsossá válik; íze üdítő, kellemes, savanyú-zamatos. Különlegessége, hogy a gyümölcsben egyszerre sok a sav és a cukor. Ezek mellett sok fehérjét és kb 70 % szárazanyagot tartalmaz. Ahogy a termés szárad, a gyümölcshús elválik a héjtól. A hüvelyben 1-12 rekesz és mindegyik rekeszben egy-egy legfeljebb 18 mm-es, éretten fényes feketésbarna, bab vagy rombusz alakú, lapított, kemény mag van. A rekeszfal pergamenszerű.

Életmódja, termőhelye

Lassan növő örökzöld. A levelek éjszaka összecsukódnak. Igénytelen; sok talajon megél, de a termésképzéshez száraz időszakra (évszakra) van szüksége.

Felhasználása

A savanyú terméshúst a feltört, érett hüvelyből frissen kivéve gyümölcsként is eszik, de főleg italokhoz és fűszerkeverékekhez használják. Emellett fogyasztják szárítva, édesítve vagy vajjal keverve is. Cukor és víz hozzáadásával vagy rövid ideig főzve a terméshúsból üdítő, ízletes lé készíthető. Frissen vagy sziruppá főzve kedvelt fűszer ételek és sütemények savanyításához és ízesítéséhez. Az érett termésből nyert és megtisztított, sötétbarna, majdnem fekete gyümölcspüré a pulpa tamarindorum. Ezt a trópusokon frissítő italok készítéséhez is használják, de Magyarországon szinte teljesen feledésbe merült.

Különféle csatnik és fűszermártások alkotórésze, ezek közül a legismertebb a Worcester-szósz. Fűszernek éretlen, zöld terméseket is használnak.

Főzik zselének, lekvárnak is. Virágait és leveleit köretnek, illetve zöldségnek is eszik.

A magokat főzik vagy pörkölik, de szárítva és megőrölve süteményekhez is keverik.

Termését, kérgét és leveleit a népi gyógyászat számos célra használja.

Gyakran ültetik árnyadó díszfának. Ültetik utcasorfának vagy egyesével házikertekbe, termesztik gyümölcsfaligetekben és ültetvényeken. Egyes népek misztikus jelentőséget tulajdonítanak neki, sok helyütt szentnek számít.

Termesztése és betakarítása

Főleg a félszáraz (szemiarid) területeken termesztik, de az időszakos trópusi esők övében is. Többnyire magról nevelik; 4-6 éves korában fordul termőre. A kifejlett fák évente 300 kg-ot teremhetnek. A termést rendszerint csak több hónappal az érés után szedik le a fákról, amikor a terméshús már elvesztette nedvtartalmát; így hónapokig tárolható. A terméshúst szirupként, krémként vagy légmentesen fóliába hegesztve árulják.

Jó talajt és sok vizet igényel. Ha a talaj elég nedves, a szárazabb levegőt is elviseli. A felnőtt növények 1-2 °C-os fagyot átvészelhetnek. Magvetéssel és szemzéssel szaporítható. Lassan fordul termőre. Száraz magjai hónapokig csíraképesek maradnak.

Gyógyhatása

A növény termésében lévő borkősavnak, ásványi sóknak és a pektinnek köszönhetően a termésfal enyhén hashajtó hatású. Mind felnőtteknek, mind gyermekeknek heveny vagy idült székrekedés kezelésére ajánlják. Az emésztést is segíti. A skorbut ellen is hatásos.

Káros mellékhatása nem ismert, de alkalmazásánál célszerű betartani az előírást.

Képek

• 
  habitusa
• 
  törzse
• 
  virága és levele
• 
  termése
• 
  feldolgozott termése

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tamarind című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

Források

A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 

További információk

• Terebess.hu