Zamatos turbolya
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zamatos turbolya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zamatos turbolya témájú médiaállományokat és Zamatos turbolya témájú kategóriát. |
A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) a turbolya (Anthriscus) nemzetség Magyarországon leggyakoribb faja. Két változata a termesztett var. cerefolium és a serteszőrös termésű vadon élő var. trichosperma, ennek magyar neve útszéli turbolya.[1]. A turbolya magyar népies neve: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.
Származása, élőhelye
Az útszéli turbolya DK-Európától Közép-Ázsiáig őshonos, egyesek szerint Magyarországon is; a termesztett változat elvadulva az egész Kárpát-medencében megtalálható, főleg üde akácosok aljnövényzeteként.
Jellemzése
Az ánizsra emlékeztető szagú, édeskés ízű, egynyári növényt már a rómaiak is használták. Szára 20–70 cm hosszú. Levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. A levelek többszörösen szárnyasan összetettek. A levélhüvely éle szőrös. A virágzat összetett ernyő. Gallérlevél nincs, csak gallérkalevelek. A termés éretten nem bordás 2 részre hasadó ikerkaszat. Gyors növekedésű növény, leveleit már vetés után 4–5 héttel vághatjuk.
Felhasználása
A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.
A hajtás illóolaj-tartalma 0,03%, a termésé 0,9%; az illóolaj fő összetevője metilkavikol. A hajtás tartalmaz továbbá flavon-glikozidot, keserűanyagokat, ásványi anyagokat, valamint A- és C-vitamint. A termés zsírosolajat is tartalmaz.[1]
Gyógyhatása
Drogja a virágzó leveles hajtás (Cerefolii herba) és a termés (Cerefolii fructus). Teája vese, hólyag- és emésztőszervi megbetegedéskor jó hatású.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c Bern
Források
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 188–190. o. ISBN 963-9239-96-8
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
