Lacház

Lacház (Lăschia)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Kápolnokmonostor
Rang	falu
Községközpont	Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur)
Irányítószám	437108
SIRUTA-kód	107813
Népesség
Népesség	414 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 32′ 36″, k. h. 23° 43′ 56″47.543318, 23.73214247.543318°N 23.732142°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 36″, k. h. 23° 43′ 56″47.543318, 23.73214247.543318°N 23.732142°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lacház témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lacház, (Lăschia), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése

Kápolnokmonostortól északkeletre, Kapnikbányától délnyugatra, a Kapnik folyó jobb partja mellett, Szurdokkápolnok és Kováskápolnok közt fekvő település.

Nevének eredete

Lacház nevét alapító kenéze után kapta.

Története

Lacház nevét 1543-ban említette először oklevél Lachkonia néven.

1566-ban Laczkonya, 1650-ben Laczkina, 1733-ban Leczkény, 1750-ben Leczkie, 1808-ban Laczkonya, 1913-ban Lacház néven írták.

Lacház', Laczkonya Kővár tartozéka volt, és a Drágffyak birtokai közé tartozott.

1543-ban Drágffy Gáspáré, 1545-ben annak özvegyéé, somlyói Báthory Annáé. 1553-1554-ben pedig Drágffy György volt a birtokosa, majd a Drágffyk kihalta után Izabella királyné bátori (ecsedi) Báthori Györgynek, nejének somlyói Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.

1565-ben azonban Báthori György fellázadt II. Miksa császár ellen, de a lázadás leverése után feje váltságául Kővárt és tartozékait a császárnak engedte át.

1567-ben II. János király Kővárt Miksa császártól visszafoglalta, azt s összes tartozékait, tehát e tartozékot is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.

1583-ban Báthory Zsigmond a kapniki ezüstbányászat céljából 2 évre, majd 1585után újabb 12 évre báró Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe, 1591-ben a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújította.

1603-ban a kápolnokmonostori járáshoz tartozott.

1613-ban Tövisi Jezerniczky János birtoka, mely Kapnikhoz tartozott, e család tagjaié volt 1631-ig.

1650-ben Kővár tartozékai közt említették.

1702-ben Lipót császár gróf Mikes Mihályt és fiait: Ferenczet és Mihályt erősítette meg e birtokban, és a Mikes család leszármazottaié volt még az 1700-as évek végén is.

1809-ben birtokosai: gróf Mikes János 41, Pattantyus Pável 1 telekkel, majd 1820-ban gróf Mikes Róza, 1863-ban pedig gróf Mikes Erzsébet, gróf Wass Albert és Antónia részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.

1910-ben 600 lakosából 594 román volt. Ebből 39 görögkatolikus, 553 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

Nevezetességek

• Az Istenszülő születésének szentelt görögkeleti fatemploma a 19. században épült.^[1][2] Három harangja 1867, 1895 és 1896 évből valók, melyeket Kolozsváron és Temesváron öntöttek.

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások