Koreničani

Koreničani
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Đulovac
Jogállás	falu
Irányítószám	43531
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	208 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	190 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″45.646, 17.368145.646000°N 17.368100°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″45.646, 17.368145.646000°N 17.368100°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Koreničani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 48, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban12, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északnyugati lejtőin, a Rajčevica-patak partján fekszik. Itt halad át a 34-es számú főút és a Barcs – Daruvár vasútvonal, melynek vasútállomása van a település északi részén.

Története

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Korenicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Korenichany (Dolnyi és Gornyi)” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Korenichani (Gorni és Dolni)” néven 96 házzal és 952 ortodox vallású lakossal találjuk.^[3]

1857-ben 491, 1910-ben 1.070 lakosa volt. A 19. század végén az olcsó földterületek miatt jelentős magyar lakosság települt be a faluba. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a szerb, 19%-a magyar, 15%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a szerb és 9%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 246 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

• Szent Miklós ereklyéinek áthozatala tiszteletére szentelt pravoszláv temploma^[6] a falu feletti temetőben áll. A templom elődjét 1745-ben fából építették valószínűleg egy még régebbi templom helyén. Felépülte után 1774-ben még egy fatemplom is épült a faluban. A mai falazott templom a 19. században épült. A II. világháborúban 1943-ban a partizánok súlyosan megrongálták, értékes berendezése akkor semmisült meg. A templom ma tárva-nyitva, belső berendezés nélkül áll. Tetőzete nagyon rossz állapotú.

• A református templomot a 19. század végén építették a faluba betelepülő magyarok. Ma már ez is nagyon rossz állapotban van, mivel nincs aki gondját viselje. A hívek részben elvándoroltak, részben beolvadtak a helyi lakosságba. A templomot mára a katolikus egyháznak adták át használatra.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
• Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A község rendezési terve (horvátul)