Žabjak
| Žabjak | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Rojcsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43212 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 300 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 58″, k. h. 16° 44′ 20″45.9327, 16.738845.932700°N 16.738800°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 58″, k. h. 16° 44′ 20″45.9327, 16.738845.932700°N 16.738800°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Žabjak (1981-ig Žabljak) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Rojcsához tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 1, közúton 2 km-re északkeletre, Rojcsa és Predavac között, a Bilo-hegység lejtőin, a 28-as számú főút mentén fekszik. Vasútállomása van a Kőrös-Gorbonok vasútvonalon.
Története
A több évtizedes török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Sabiak” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott.
A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sabjak” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sabjak” néven 59 házzal, 78 katolikus és 280 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében jelentős számú cseh lakosság települt be a faluba. A településnek 1857-ben 250, 1910-ben 330 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 50%-a horvát, 29%-a szerb, 17%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 383 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 250 | 235 | 283 | 297 | 342 | 330 | 321 | 349 | 385 | 393 | 375 | 381 | 351 | 339 | 457 | 383 |
Nevezetességei
Egyetlen szakrális épülete a falu központjában álló kis kápolna.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 569. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Horvátország-portál
Földrajzportál
