Csicsómihályfalva

Csicsómihályfalva (Ciceu-Mihăiești)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Csicsómihályfalva
Rang	községközpont
Irányítószám	427218
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	34217
Népesség
Népesség	904 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	47 (2011)[2]
Népsűrűség	25,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	251 m
Terület	34,96 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′47.2, 23.9666666747.200000°N 23.966667°EKoordináták: é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′47.2, 23.9666666747.200000°N 23.966667°E
Csicsómihályfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csicsómihályfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csicsómihályfalva (románul: Ciceu-Mihăiești, német Michelsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Déstől nyolc kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik.

Története

1325-ben Myhalhaza, 1405-ben már Myhalfalva néven említették. Csicsó várához tartozott, 1405 és 1467 között a Bánffy család birtoka volt. 1405-ben juhötveneddel adózó román lakóit említik, 1553-ban magyar falunak mondják. Református egyháza a 17. században anyaegyházközség, 1710 körül Baca filiája lett.

1661-ben Ali basa serege pusztította el, 1704 és 1707 között Tige^[3] labancai égették föl. Az 1720-as években került a Lázár család birtokába, ők telepítették újra román lakossággal. A református egyházközség 1766-ban ötven felnőttet számlált.

Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1886-ban megszűnt református iskolája. A 19. század végén legnagyobb birtokosa Zichy Antal volt. Magyar lakói malomkővágással foglalkoztak.

Két beosztott falujával együtt 2005-ben vált ki Petru Rareș (Retteg) községből és alakult önálló községgé.

Népessége

• 1850-ben 442 lakosából 334 volt román, 80 magyar, 15 zsidó és 13 cigány nemzetiségű; 334 görögkatolikus, 92 református és 15 zsidó vallású.
• 1900-ban 672 lakosából 518 volt román, 136 magyar és 18 német (jiddis) anyanyelvű; 516 görögkatolikus, 136 református és 18 zsidó vallású.
• 2002-ben 931 lakosából 634 volt román, 247 cigány és 50 magyar nemzetiségű; 862 ortodox, 51 református, 9 görögkatolikus és 7 pünkösdista vallású.

Látnivalók

• Gótikus stílusú református temploma a 15. században épült.

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 425–434. o.  
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4