Waldapfel Eszter
| Waldapfel Eszter | |
| Született | 1906. április 2.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1968. május 21. (62 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Varga Endre Gábor (1950–1968) |
| Szülei | Waldapfel János |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Waldapfel Eszter (Budapest, 1906. április 2. – Budapest, 1968. május 21.)[3] magyar könyvtáros, történész, a történelemtudományok kandidátusa (1959).
Élete
A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának elvégzése után a bécsi Collegium Hungaricum tagjaként a Bécsi Egyetemen jogtörténetet hallgatott. 1930–1931-ben a Staatsarchivban folytatott kutatómunkát. Hazatérve 1931-ben doktorátust, majd 1935-ben tanári oklevelet szerzett. 1933-ban az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központban, majd 1934-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. Eleinte ösztöndíjas gyakornok volt, később helyettes tanár és 1946-tól a kézirattár vezetője. 1952-ben kinevezték főigazgató-helyettessé, s közben nyolc hónapig az Országos Könyvtári Központ helyettes vezetőjeként is dolgozott. 1958-tól 1966-os nyugdíjazásáig az Országos Pedagógiai Könyvtár igazgatója volt. A nevéhez fűződik az intézmény újjászervezése és módszereinek átalakítása. Tagja volt az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Bizottságnak, a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságának. Foglalkozott könyvtár-történeti kérdésekkel, könyvtárosképzéssel és az iskolai könyvtárakkal is. Szerkesztette a Könyv és Nevelés című lapot. Részt vett az 1948-as centenáriumi kiállítás és az 1953-as Rákóczi-emlékkiállítás rendezésében.
Családja
Waldapfel János (1866–1935)[4] pedagógus és Weisz Anna lánya,[5] Waldapfel József (1904–1968) irodalomtörténész, egyetemi tanár húga, Trencsényi-Waldapfel Imre (1908–1970) klasszika-filológus, irodalomtörténész és Waldapfel László (1911–1942) matematikus nővére. Apai nagyszülei Waldapfel Ármin és Deutsch Jozefin, anyai nagyszülei Weisz Sándor és Eiser Róza voltak.
Férje dr. Varga Endre Gábor (1901–1973) levéltáros, a történelemtudományok kandidátusa volt, akivel 1950-ben Budapesten kötött házasságot.
Főbb művei
- A független magyar külpolitika 1848–1849-ben (Budapest, 1962)
- A forradalom és szabadságharc levelestára
Jegyzetek
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 1290/1968. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. kerületi polgári halotti akv. 245/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pozsonyi neológ izraelita hitközség házassági akv. 553/1900. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Sinkovics István (1968). „V. Waldapfel Eszter”. Magyar Könyvszemle (Magyarország) 84, 272–273. o. (Hozzáférés: 2022. február 17.)
- Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.
- Mátrai László (1968). „Búcsú Waldapfel Esztertől”. Századok, 1272–1273. o. (Hozzáférés: 2022. február 17.)
