Tass Olga

Tass Olga
Tass Olga 2014-ben Fotó: Róth Tamás
Született	1929. március 28. Pécs
Elhunyt	2020. július 10. (91 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Lemhényi Dezső
Foglalkozása	szertornász edző tanár
Halál oka	betegség
Sírhelye	Farkasréti temető
Magassága	160 cm
Tornászpályafutása
Klub	Pécsi EAC (1941–1947) TF (1947–1951) Bp. Honvéd (1951–1957) Bp. Spartacus (1957–1959) Bp. Vasas (1959–1960)
Edző	Várkői Ferenc Aradi Gyula Nagy Jenőné Csillik Margit Berczik Sára F. Kovács Éva Fekete József
Edzőként	Újpesti Dózsa (1960–1961) Francia női válogatott (1961–1968) Bp. Vasas (1969) Magyar női válogatott (1969) Bp. Honvéd (1970–1974)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tass Olga témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Torna Olimpiai játékok ezüst 1948, London csapat ezüst 1952, Helsinki csapat bronz 1952, Helsinki kéziszer csapat arany 1956, Melbourne kéziszer csapat ezüst 1956, Melbourne csapat bronz 1956, Melbourne lóugrás Világbajnokság arany 1954, Róma kéziszer, csapat ezüst 1954, Róma csapat Főiskolai világbajnokság ezüst 1949, Budapest csapat ezüst 1951, Berlin csapat arany 1954, Budapest felemás korlát arany 1954, Budapest talaj csapat arany 1954, Budapest felemás korlát, csapat

Tass Olga, Lemhényi Dezsőné (Pécs, 1929. március 28. – Budapest, 2020. július 10.) olimpiai bajnok tornász, edző. Négy olimpián vett részt, ahol összesen hat érmet szerzett, egy aranyat, három ezüstöt, és két bronzot. Férje Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó volt.

Sportpályafutása

1941-től a Pécsi EAC, 1947-től a TFSE (Testnevelési Főiskola Sport Egylet), 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948-tól 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős része volt abban, hogy az ötvenes években a magyar női tornászsport a világ élvonalába tartozott. 1948-ban az olimpián második volt csapatban. 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. 1952-ben összetett csapatban második, kéziszer csapatban harmadik lett az olimpián. Ugyanitt gerendán és talajon hetedik, egyéni összetettben 11. volt.

1954-ben a római világbajnokságon kéziszer csapatban arany-, összetett csapatban ezüstérmet nyert. Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon kilenc számban – köztük hat egyéni számban – nyert érmet. Az 1956. évi olimpián tagja volt a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatnak. Csapatban második, lúugrásban harmadik volt. Egyéni összetettben negyedik, felemás korláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett.

Az 1957-es Európa-bajnokságon egyéni összetettben, gerendán és lóugrásban negyedik helyezést ért el. Az 1958-as világbajnokságon csapatban ötödik, gerendán kilencedik, egyéni összetettben tizedik volt. Az 1959-es Európa-bajnokságon talajon ötödik, egyéni összetettben kilencedik helyen végzett. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt. Ezt követően visszavonult.

Sporteredményei

• olimpiai bajnok (kéziszer, csapat: 1956)
• háromszoros olimpiai 2. helyezett (összetett, csapat: 1948, 1952, 1956)
• kétszeres olimpiai 3. helyezett (lóugrás: 1956; kéziszer, csapat: 1952)
• olimpiai 4. helyezett (összetett egyéni: 1956)
• olimpiai 6. helyezett (felemás korlát: 1956)
• világbajnok (kéziszer, csapat: 1954)
• világbajnoki 2. helyezett (összetett csapat: 1954)
• háromszoros főiskolai világbajnok (1954: felemás korlát, egyéni; felemás korlát, csapat; talaj, csapat)
• négyszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1954 összetett, egyéni; gerenda; lóugrás; összetett csapat)
• kétszeres főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1954: lóugrás, egyéni; talaj, egyéni)

Edzői pályafutása

1951-ben a Testnevelési Főiskolán tanári, 1978-ban torna szakedzői, majd 1981-ben torna mesteredzői oklevelet szerzett. 1960-tól 1961-ig az Újpesti Dózsa, 1961-től 1968-ig a francia tornászválogatott edzője volt. Hazatérése után a Testnevelési Főiskola tanára, a magyar női tornászválogatott és a Vasas, majd a Budapesti Honvéd edzője lett. 1979-től 1989-ig nemzetközi pontozóbíró volt. 1981-től a magyar szövetség szakfelügyelője volt.

Halála

2020. július 10-én, 91 éves korában hunyt el. Temetése július 28-án volt a Farkasréti temetőben.^[3]

Szakirodalmi munkássága

• Lemhényiné Tass Olga: Gimnasztika, művészi torna, mozdulatművészet a testi, lelki, szellemi egészségért; ill. Kőszeghy Csilla, fotó Ament Gellért, Botár Gergely; Semmelweis, Bp., 2007 + CD

Díjai, elismerései

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)^[4]
• Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)^[5]
• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)^[6]
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)^[7]
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
• MOB nők a sportban-díj (életmű kategória) (2008)
• Elnöki Érdemérem (2011)
• Magyar Tornasportért díj (2011)

Jegyzetek

Források

• Tass Olga profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Tass Olga profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1986–2008: Ötkarikás érmeseink. Budapest: Corvina. 2009. ISBN 978 963 13 5847 6  
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 200. o. ISBN 963-495-014-0  
• Beszélgetés a pécsi születésű, egykori olimpiai bajnok tornásszal, Szarvas István interjúja. 2008. július 16.