Szergej Donatovics Dovlatov

Szergej Donatovics Dovlatov
Született	Сергей Донатович Мечик 1941. szeptember 3.[1][2][3][4][5] Ufa
Elhunyt	1990. augusztus 24. (48 évesen)[1][6][2][3][4] New York[7]
Állampolgársága	szovjet amerikai
Házastársa	Asya Pekurovskaya
Szülei	Donat Mechik
Foglalkozása	író újságíró idegenvezető tudósító főszerkesztő
Iskolái	School # 206 Graduate School of Journalism and Mass Communication
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Mount Hebron Cemetery
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Donatovics Dovlatov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szergej Donatovics Dovlatov-Mecsik (oroszul: Сергей Донатович Довлатов-Мечик; Ufa, 1941. szeptember 3. – New York, 1990. augusztus 24.) szovjet-orosz újságíró és író. Nemzetközi szinten a 20. század végének egyik legnépszerűbb orosz írója.

Életrajza

Dovlatov 1941. szeptember 3-án született Ufában, a szovjetunióbeli Baskír SZSZK fővárosában, ahová családját a második világháború elején evakuálták Leningrádból (ma Szentpétervár). Édesanyja, Nora Dovlatova örmény volt, lektorként dolgozott, míg édesapja, Donat Mecsik zsidó származású színházi rendező volt. Apai nagyapját, Iszaakot a sztálini repressziók során végezték ki.^[8]

1944 után édesanyjával élt Leningrádban. Dovlatov a Leningrádi Állami Egyetem Finn Tanszékén tanult, de két és fél év után megbukott. Ott ismerkedett meg Joszif Brodszkij költővel, Szergej Volf(wd) íróval és Alekszandr Nej(wd) szobrász és festővel.

Besorozták a szovjet belügyi csapatokhoz, és három évig szolgált Komiföldön egy börtöntábor őrségében. Később újságíróként kereste kenyerét különféle újságokban és folyóiratokban Leningrádban, majd a Szovjetszkaja Esztonyija (Szovjet Észtország) tallinni napilap tudósítójaként. Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy nyaranta idegenvezető volt egy Pszkov melletti – természetvédelmi területtel egyesített – múzeumban (Mihajlovszkoje), amelyet Alekszandr Puskinnak szenteltek. Dovlatov prózai regényeket írt, de számos próbálkozása, hogy a Szovjetunióban megjelenjen, hiábavaló volt.

Dovlatov nem tudott publikálni a Szovjetunióban, ezért szamizdattal terjesztette írásait és Nyugat-Európába küldte őket külföldi folyóiratokban való publikálás céljából; ezen tevékenysége miatt 1976-ban kizárták a Szovjet Újságírók Szövetségéből. Nyugati orosz nyelvű folyóiratokban, pl. «Континент» (Kontinens) és «Время и мы» (Az idő és mi) jelentek meg írásai. Első könyvének nyomdai példányát a KGB parancsára megsemmisítették.

1978-ban Dovlatov családjával, édesanyjával, Norával együtt emigrált a Szovjetunióból, és feleségével és lányával New Yorkba költözött, ahol később társszerkesztője lett a The New American című liberális, orosz nyelvű emigráns újságnak. Az 1980-as évek közepén Dovlatovot végre íróként is elismerték, és a tekintélyes The New Yorker magazinban nyomtatták ki.

Számos írása önéletrajzi ihletésű. Sokat foglalkozott a nyugati orosz emigrációval, a talajosok és a liberálisok belharcaival. Sorstársait megértően, ugyanakkor kíméletlen (ön)gúnnyal ábrázolta, mint akik semmiben nem értettek egyet, csak abban, hogy „a Nyugat pusztul, mert elvesztette a hagyományos keresztény értékeket” (Kihelyezett tagozat, Európa, 2010).

„Tolsztoj elméjét lehet tisztelni. Gyönyörködni Puskin finomságában. Értékelni Dosztojevszkij spirituális keresését. Gogol humorát. És így tovább. Mégis Csehov az egyetlen, akire hasonlítani szeretnék.”

– Dovlatov

Joszif Brodszkij azt mondta Dovlatovról: „Ő az egyetlen orosz író, akinek a műveit végig is olvassák”, és hogy: „A döntő a hangnem, amelyet egy demokratikus társadalom minden tagja felismerhet: az egyén, aki nem hagyja magát az áldozat szerepébe állítani."

Dovlatov szívelégtelenségben halt meg 1990. augusztus 24-én New Yorkban, és a Mount Hebron zsidó temetőben temették el.

Irodalmi stílusa

Dovlatov szabálya az volt, hogy a mondatokat úgy építse fel, hogy ne legyen két szó, amely ugyanazzal a betűvel kezdődik. Így mondatai többnyire rövidek és egyszerűek, ritkán tartalmaznak tagmondatokat.

Ahogy a Craft: A Story in Two Parts (1985) című művében kifejtette, bálványa Ernest Hemingway volt, később nagy hatással volt rá Joszif Brodszkij, akit személyesen is jól ismert.

Öröksége

2014. június 26-án a New York-i városi tanács a 63. Drive és a 108. Street kereszteződését Szergej Dovlatov útnak nevezte el.^[9] A megtiszteltetés igénylésére irányuló petíciót 18 000-en írták alá; ugyanebben az évben jelent meg a szerző Puskin Hills könyvének új kiadása lánya, Katherine Dovlatov fordításában. A művet a legjobb fordított könyv díjára jelölték (Best Translated Book Award). A megnyitó ünnepséget a 108. utca és a 63. út sarkán tartották 2014. szeptember 7-én; három orosz televíziós híradó rögzítette az eseményt, és az ünneplés a néhai szerző közeli otthonában folytatódott.^[10]

2018-ban készült egy életrajzi film Szergej Dovlatovról, ami film a 2018-as Berlinalén versenyzett.^[11]

Művei

Szergej Dovlatov tizenkét emigráns éve alatt tizenkét könyvet jelentetett meg az Egyesült Államokban és Európában. A Szovjetunióban a szamizdatok és a Szabadság Rádió révén ismerték. A a Szovjetunió felbomlása után jónéhány novellásgyűjteménye jelent meg Oroszországban is.

Élete során jelent meg:

• The Invisible Book (Невидимая книга) — Аnn Arbor: Ardis, 1977
• Solo on Underwood: Notebooks (Соло на ундервуде: Записные книжки) — Paris: Третья волна, 1980.
• The Compromise (Компромисс) — New York: Knopf, 1981.
• The Zone: A Prison Camp Guard's Story (Зона: Записки надзирателя), 1982 (trans. New York: Knopf, 1985)
• Pushkin Hills (Заповедник), 1983 (trans. Berkeley, CA: Counterpoint, 2014)
• The March of the Single People (Марш одиноких) — Holyoke: New England Publishing Co, 1983.
• Ours (Наши) — Ann Arbor: Ардис, 1983.
• Demarche of Enthusiasts (Демарш энтузиастов) (társszerzőként Vagrich Babakhanyannal és N. Szagalovszkijjal) — Paris: Синтаксис, 1985.
• Craft: A Story in Two Parts (Ремесло: Повесть в двух частях) — Ann Arbor: Ардис, 1985.
• A Foreign Woman (Иностранка) — New York: Russica Publishers, 1986.
• The Suitcase (Чемодан) — Tenafly: Эрмитаж, 1986.
• The Performance (Представление) — New York: Russica Publishers, 1987.
• Not only Brodsky: Russian Culture in Portraits and Jokes (He только Бродский: Русская культура в портретах и в анекдотах) (cowritten with M. Volkova) — New York: Слово — Word, 1990.
• Notebooks (Записные книжки) — New York: Слово — Word, 1990.
• Affiliate (Филиал) — New York: Слово — Word, 1990.

Magyarul

• Játsszunk bluest! (orosz emigráns írók kisregényei) – Európa, Budapest, 1992 · ISBN 963-07-5395-2 · fordította: Gereben Ágnes (Előadás)
• Puskinland / Ezek vagyunk mi (Pushkin Hills) – Európa, Budapest, 2001 · ISBN 9630769344 · fordította: M. Nagy Miklós, Páll Erna
• Kompromisszum / Külföldi nő – Európa, Budapest, 2003 · ISBN 9630773007 · fordította: Goretity József, Páll Erna
• A zóna / A bőrönd (The Zone / The Suitcase) – Európa, Budapest, 2006 · ISBN 9630780216 · fordította: Goretity József, Szőke Katalin
• A kihelyezett tagozat / Válogatott elbeszélések – Európa, Budapest, 2010 · ISBN 9789630789066 · fordította: Abonyi Réka, Kisbali Tamás, Szőke Katalin
  (A kihelyezett tagozat, Más élet, Az irodalom folytatódik, Szőlő, Agyagban sült öreg kakas, Ariel, A játék, Budanyickij nőgyógyász, Az utcán és otthon, Ennyi, Harmadik kanyar balra, Szóló Underwoodra)

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sergei Dovlatov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Hat das Schicksal ein Recht auf Ironie? Olga Boriszovna Martinova Dovlatov Der Koffer című művéről Frankfurter Rundschau, 2009-09-07 (németül)

További információk

• Dovlatov az Internet Movie Database oldalon (angolul)