Szergej Donatovics Dovlatov

Szergej Donatovics Dovlatov
SzületettСергей Донатович Мечик
1941. szeptember 3.[1][2][3][4][5]
Ufa
Elhunyt1990. augusztus 24. (48 évesen)[1][6][2][3][4]
New York[7]
Állampolgársága
HázastársaAsya Pekurovskaya
SzüleiDonat Mechik
Foglalkozása
Iskolái
  • School # 206
  • Graduate School of Journalism and Mass Communication
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeMount Hebron Cemetery

  • IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Donatovics Dovlatov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szergej Donatovics Dovlatov-Mecsik (oroszul: Сергей Донатович Довлатов-Мечик; Ufa, 1941. szeptember 3. – New York, 1990. augusztus 24.) szovjet-orosz újságíró és író. Nemzetközi szinten a 20. század végének egyik legnépszerűbb orosz írója.

Életrajza

Mount Hebron temető, New York

Dovlatov 1941. szeptember 3-án született Ufában, a szovjetunióbeli Baskír SZSZK fővárosában, ahová családját a második világháború elején evakuálták Leningrádból (ma Szentpétervár). Édesanyja, Nora Dovlatova örmény volt, lektorként dolgozott, míg édesapja, Donat Mecsik zsidó származású színházi rendező volt. Apai nagyapját, Iszaakot a sztálini repressziók során végezték ki.[8]

1944 után édesanyjával élt Leningrádban. Dovlatov a Leningrádi Állami Egyetem Finn Tanszékén tanult, de két és fél év után megbukott. Ott ismerkedett meg Joszif Brodszkij költővel, Szergej Volf(wd) íróval és Alekszandr Nej(wd) szobrász és festővel.

Besorozták a szovjet belügyi csapatokhoz, és három évig szolgált Komiföldön egy börtöntábor őrségében. Később újságíróként kereste kenyerét különféle újságokban és folyóiratokban Leningrádban, majd a Szovjetszkaja Esztonyija (Szovjet Észtország) tallinni napilap tudósítójaként. Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy nyaranta idegenvezető volt egy Pszkov melletti – természetvédelmi területtel egyesített – múzeumban (Mihajlovszkoje), amelyet Alekszandr Puskinnak szenteltek. Dovlatov prózai regényeket írt, de számos próbálkozása, hogy a Szovjetunióban megjelenjen, hiábavaló volt.

Dovlatov nem tudott publikálni a Szovjetunióban, ezért szamizdattal terjesztette írásait és Nyugat-Európába küldte őket külföldi folyóiratokban való publikálás céljából; ezen tevékenysége miatt 1976-ban kizárták a Szovjet Újságírók Szövetségéből. Nyugati orosz nyelvű folyóiratokban, pl. «Континент» (Kontinens) és «Время и мы» (Az idő és mi) jelentek meg írásai. Első könyvének nyomdai példányát a KGB parancsára megsemmisítették.

1978-ban Dovlatov családjával, édesanyjával, Norával együtt emigrált a Szovjetunióból, és feleségével és lányával New Yorkba költözött, ahol később társszerkesztője lett a The New American című liberális, orosz nyelvű emigráns újságnak. Az 1980-as évek közepén Dovlatovot végre íróként is elismerték, és a tekintélyes The New Yorker magazinban nyomtatták ki.

Számos írása önéletrajzi ihletésű. Sokat foglalkozott a nyugati orosz emigrációval, a talajosok és a liberálisok belharcaival. Sorstársait megértően, ugyanakkor kíméletlen (ön)gúnnyal ábrázolta, mint akik semmiben nem értettek egyet, csak abban, hogy „a Nyugat pusztul, mert elvesztette a hagyományos keresztény értékeket” (Kihelyezett tagozat, Európa, 2010).

Emléktábla Dovlatov házán, az író önarcképével. Szentpétervár (Oroszország), Rubinstejn u 23.

Tolsztoj elméjét lehet tisztelni. Gyönyörködni Puskin finomságában. Értékelni Dosztojevszkij spirituális keresését. Gogol humorát. És így tovább. Mégis Csehov az egyetlen, akire hasonlítani szeretnék.”

– Dovlatov

Joszif Brodszkij azt mondta Dovlatovról: „Ő az egyetlen orosz író, akinek a műveit végig is olvassák”, és hogy: „A döntő a hangnem, amelyet egy demokratikus társadalom minden tagja felismerhet: az egyén, aki nem hagyja magát az áldozat szerepébe állítani."

Dovlatov szívelégtelenségben halt meg 1990. augusztus 24-én New Yorkban, és a Mount Hebron zsidó temetőben temették el.

Irodalmi stílusa

Dovlatov szabálya az volt, hogy a mondatokat úgy építse fel, hogy ne legyen két szó, amely ugyanazzal a betűvel kezdődik. Így mondatai többnyire rövidek és egyszerűek, ritkán tartalmaznak tagmondatokat.

Ahogy a Craft: A Story in Two Parts (1985) című művében kifejtette, bálványa Ernest Hemingway volt, később nagy hatással volt rá Joszif Brodszkij, akit személyesen is jól ismert.

Öröksége

2014. június 26-án a New York-i városi tanács a 63. Drive és a 108. Street kereszteződését Szergej Dovlatov útnak nevezte el.[9] A megtiszteltetés igénylésére irányuló petíciót 18 000-en írták alá; ugyanebben az évben jelent meg a szerző Puskin Hills könyvének új kiadása lánya, Katherine Dovlatov fordításában. A művet a legjobb fordított könyv díjára jelölték (Best Translated Book Award). A megnyitó ünnepséget a 108. utca és a 63. út sarkán tartották 2014. szeptember 7-én; három orosz televíziós híradó rögzítette az eseményt, és az ünneplés a néhai szerző közeli otthonában folytatódott.[10]

2018-ban készült egy életrajzi film Szergej Dovlatovról, ami film a 2018-as Berlinalén versenyzett.[11]

Művei

Szergej Dovlatov tizenkét emigráns éve alatt tizenkét könyvet jelentetett meg az Egyesült Államokban és Európában. A Szovjetunióban a szamizdatok és a Szabadság Rádió révén ismerték. A a Szovjetunió felbomlása után jónéhány novellásgyűjteménye jelent meg Oroszországban is.

Élete során jelent meg:

  • The Invisible Book (Невидимая книга) — Аnn Arbor: Ardis, 1977
  • Solo on Underwood: Notebooks (Соло на ундервуде: Записные книжки) — Paris: Третья волна, 1980.
  • The Compromise (Компромисс) — New York: Knopf, 1981.
  • The Zone: A Prison Camp Guard's Story (Зона: Записки надзирателя), 1982 (trans. New York: Knopf, 1985)
  • Pushkin Hills (Заповедник), 1983 (trans. Berkeley, CA: Counterpoint, 2014)
  • The March of the Single People (Марш одиноких) — Holyoke: New England Publishing Co, 1983.
  • Ours (Наши) — Ann Arbor: Ардис, 1983.
  • Demarche of Enthusiasts (Демарш энтузиастов) (társszerzőként Vagrich Babakhanyannal és N. Szagalovszkijjal) — Paris: Синтаксис, 1985.
  • Craft: A Story in Two Parts (Ремесло: Повесть в двух частях) — Ann Arbor: Ардис, 1985.
  • A Foreign Woman (Иностранка) — New York: Russica Publishers, 1986.
  • The Suitcase (Чемодан) — Tenafly: Эрмитаж, 1986.
  • The Performance (Представление) — New York: Russica Publishers, 1987.
  • Not only Brodsky: Russian Culture in Portraits and Jokes (He только Бродский: Русская культура в портретах и в анекдотах) (cowritten with M. Volkova) — New York: Слово — Word, 1990.
  • Notebooks (Записные книжки) — New York: Слово — Word, 1990.
  • Affiliate (Филиал) — New York: Слово — Word, 1990.

Magyarul

  • Játsszunk bluest! (orosz emigráns írók kisregényei) – Európa, Budapest, 1992 · ISBN 963-07-5395-2 · fordította: Gereben Ágnes (Előadás)
  • Puskinland / Ezek vagyunk mi (Pushkin Hills) – Európa, Budapest, 2001 · ISBN 9630769344 · fordította: M. Nagy Miklós, Páll Erna
  • Kompromisszum / Külföldi nőEurópa, Budapest, 2003 · ISBN 9630773007 · fordította: Goretity József, Páll Erna
  • A zóna / A bőrönd (The Zone / The Suitcase) – Európa, Budapest, 2006 · ISBN 9630780216 · fordította: Goretity József, Szőke Katalin
  • A kihelyezett tagozat / Válogatott elbeszélésekEurópa, Budapest, 2010 · ISBN 9789630789066 · fordította: Abonyi Réka, Kisbali Tamás, Szőke Katalin
    (A kihelyezett tagozat, Más élet, Az irodalom folytatódik, Szőlő, Agyagban sült öreg kakas, Ariel, A játék, Budanyickij nőgyógyász, Az utcán és otthon, Ennyi, Harmadik kanyar balra, Szóló Underwoodra)

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  5. Babelio (francia nyelven)
  6. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. Дед Сергея Довлатова: «приговорен к высшей мере наказания – расстрел». [2022. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
  9. Dovlatov str.
  10. Genis, Daniel: Dovlatov's Way. Paris Review . (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  11. Dovlatov. [2018. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 19.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sergei Dovlatov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Hat das Schicksal ein Recht auf Ironie? Olga Boriszovna Martinova Dovlatov Der Koffer című művéről Frankfurter Rundschau, 2009-09-07 (németül)

További információk

Sablon:Orosz irodalom
  • m
  • v
  • sz
Óorosz irodalom
Afanaszij Nyikityin · Avvakum protopópa · Bojan · Danyiil Palomnyik · Domosztroj · Igor-ének · Ilarion · Iszkander Nyesztor · Jepifanyij Premudrij · Joszif Volockij · Kirill Turovszkij · Kliment Szmoljatics · Szent Nesztor · Nyil Szorszkij · Szerapion Vlagyimirszkij · II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem
18. század
19. század
Századforduló
Anna Ahmatova · Leonyid Andrejev · Innokentyij Annyenszkij · Konsztantyin Balmont · Andrej Belij · Alekszandr Blok · Valerij Brjuszov · Ivan Bunyin · Ellisz · Nyikolaj Gumiljov · Velimir Hlebnyikov · Vlagyiszlav Hodaszevics · Vjacseszlav Ivanov · Alekszandr Kuprin · Oszip Mandelstam · Dmitrij Merezskovszkij · Vlagyimir Palej · Alekszej Remizov · Fjodor Szologub · Makszimilian Volosin
20. század
Bella Ahmadulina · Gennagyij Ajgi · Csingiz Ajtmatov · Vaszilij Akszjonov · Juz Aleskovszkij · Alekszej Arbuzov · Vlagyimir Arszenyjev · Viktor Asztafjev · Iszaak Babel · Mihail Bahtyin · Grigorij  Baklanov · Pavel Bazsov · Vaszilij Belov · Vaszil Bikov · Dmitrij Bilenkin · Andrej Bitov · Igor Bondarenko · Joszif Brodszkij · Jurij Bujda · Mihail Bulgakov · Marina Cvetajeva · Kornyej Csukovszkij · Szergej Dovlatov · Vlagyimir Dugyincev · Ilja Ehrenburg · Alekszandr Fagyejev · Konsztantyin Fegyin · Dmitrij Furmanov · Arkagyij Gajdar · Alekszandr Galics · Makszim Gorkij · I. Grekova · Alekszandr Grin · Vaszilij Grosszman · Jurij Guszev · Ilf és Petrov · Fazil Iszkander · Vszevolod Ivanov · Venyegyikt Jerofejev · Viktor Jerofejev · Szergej Jeszenyin · Alekszandr Jeszenyin-Volpin · Jevgenyij Jevtusenko · Lev Kasszil · Valentyin Katajev · Venyiamin Kaverin · Emmanuil Kazakevics · Jurij Kazakov · Leonyid Leonov · Eduard Limonov · Vlagyimir Majakovszkij · Vlagyimir Makanyin · Anton Makarenko · Novella Matvejeva · Szergej Mihalkov · Vladimir Nabokov · Jurij Nagibin · Viktor Nyekraszov · Bulat Okudzsava · Jurij Olesa · Nyikolaj Osztrovszkij · Borisz Paszternak · Konsztantyin Pausztovszkij · Viktor Pelevin · Ljudmila Petrusevszkaja · Valentyin Pikul · Vjacseszlav Pjecuh · Borisz Pilnyak · Andrej Platonov · Nyikolaj Pogogyin · Szergej Prokofjev · Edvard Radzinszkij · Valentyin Raszputyin · Anatolij Ribakov · Robert Rozsgyesztvenszkij · Varlam Salamov · Mihail Satrov · Viktor Sklovszkij · Mihail Solohov · Vaszilij Suksin · Jevgenyij Svarc · Alekszandr Szerafimovics · Konsztantyin Szimonov · Andrej Szinyavszkij · Borisz Szluckij · Alekszandr Szolzsenyicin · Vlagyimir Szorokin · Arkagyij és Borisz Sztrugackij · Arszenyij Tarkovszkij · Jurij Tinyanov · Viktorija Tokareva · Tatyjana Tolsztaja · Alekszej Tolsztoj · Jurij Trifonov · Alekszandr Tvardovszkij · Vlagyimir Tyendrjakov · Ljudmila Ulickaja · Alekszandr Vampilov · Borisz Vasziljev · Jevgenyij Vinokurov · Vlagyimir Viszockij · Vlagyimir Vojnovics · Andrej Voznyeszenszkij · Nyikolaj Zabolockij · Szergej Zaligin · Jevgenyij Zamjatyin · Mihail Zoscsenko
orosz realizmus •  orosz futurizmus •  akmeizmus •  imazsinizmus •  orosz formalizmus •  szocialista realizmus
Nemzetközi katalógusok
  • irodalom Irodalomportál
  • Oroszország Oroszország-portál