Szentély

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A szentély eredeti értelemben egy vallási szent hely, tágabb értelemben menedék.

Vallási szentély

A kolozsvári Szent Mihály-templom szentélye és oltára
A szentély (presbitérium) egy római katolikus templomban
A Kairouan-i Nagy Mecset (Tunézia), mint az iszlám egyik szentélye

A vallási élet szempontjából a szentély lehet egy szentként tisztelt építmény (pl. templom, zsinagóga, mecset stb.), vagy annak egy megszentelt területe, a vallási áldozat bemutatására szolgáló oltár közelében. Utóbbi esetben a vallási építménynek az a rendszerint különálló vagy elkülönített tere, ahol az oltárt, esetleg Isten vagy az istenség szobrát vagy jelképét elhelyezik, és ahová általában csak az istentisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott papok léphetnek be.[1]

Kereszténység

A kereszténységben a szentély gyakran a szertartás azon színtere, amelyet a laikusoktól a szentélyrekesztő választ el. Hosszanti oldalán található a stallum, amely a papság elhelyezésére szolgál.

Amennyiben az oldalhajó a szentély körül körbefut, azt szentélykörüljárónak nevezzük, ha ebből kápolnák nyílnak, az a kápolnakoszorú. A szentélyek létesítése a legtöbb vallás templomaira jellemző már a ókortól kezdve, s a keresztény egyházakban a református és az unitárius egyház kivételével általános.[1] A román korban patkó- vagy félköríves-, később négyzetes-, majd sokszög alaprajzi záródású tér, melynek középpontjában helyezték el az oltárt.

Gyakran az apszist tekintik a szentélynek, valójában ez a templomokban a főhajó keleti végén elhelyezkedő, félkupolával fedett oltárfülke.

Zsidó vallás

Az ószövetségi leírásokban a szent sátorban és a templomban a szentek szentje előtti helyiség volt a szentély. Ugyanakkor magát a jeruzsálemi templomot is gyakran szentélynek nevezik.

Etimológia

A szó a latin sanctuarium-ból származik, amely mint minden -arium végű szó, tartalmaz valamit, mint például szent embereket vagy vallásos ereklyéket. A fogalom egyidejűleg jelentett szentséget és/vagy biztonságot.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sanctuary című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Németh Gábor Árpád: Korunk templomépítészetének tükre, epiteszforum.hu
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a szentély címszót a Wikiszótárban!
Sablon:Templomépítészet
  • m
  • v
  • sz
Térszerkezet
keletelés •  bazilikális elrendezés •  álbazilikás elrendezés •  centrális elrendezés •  axiális elrendezés •  csarnoktemplom
Alaprajzi egységek
parvis •  átrium •  narthex •  főhajó •  mellék- v. oldalhajó •  kereszthajó •  keresztszár •  négyezet •  szentélyzáródás •  apszis •  szentélyrekesztő •  szentély •  kórus •  csarnokszentély •  szentélykörüljáró •  apsziskápolna v. kápolnakoszorú •  sekrestye •  szentségház •  keresztelőkápolna •  konszignatórium •  cinterem •  altemplom •  csarnokkripta •  westwerk
Épületszerkezeti elemek
támpillér •  támív •  oszlop •  boltozat •  négyezet •  harangtorony •  campanile •  huszártorony •  vízköpő •  bazilikás ablaksor •  lándzsaablak •  rózsaablak •  lantablak •  kapubéllet •  tribelon •  Mária-oszlop •  diadalív •  empórium v. karzat •  énekkarzat •  orgonakarzat •  orgonafal •  gádorfal
Berendezés
szentélykorlát •  oltár •  szárnyas oltár •  tömjénfüstölő  •  monstrancia  •  cibórium •  szószék •  cancellum •  stallum •  dorsale •  apostolgerenda •  menyasszonykapu •  keresztelőkút •  szentségház •  eucharisztikus galamb •  pasztofórium •  tabernákulum •  ikonosztáz •  örökmécs •  antependium
Nemzetközi katalógusok