Szabolcsi Miklós

Szabolcsi Miklós
	Nem található szabad kép.(?)
	1980-as Állami Díjasok - Szabolcsi Miklós. MTI Zrt. Fotóarchívum

Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3. – Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

A szocializmus idejének nagy irodalomtörténész-triumvirátusából (Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós) ő volt az, aki József Attila-kutatóként tevékenykedett.  Részt vett József Attila művei kritikai kiadásának előkészítésé­ben, kiadta a rá vonat­kozó emlékezéseket, majd kutatásainak összegzéseképpen – négy kötetben – megrajzolta a költő élet- és pá­lyaívét.^[4] Szabolcsi Miklós munkája a József Attila-kutatásban máig megkerülhetetlen. Minden további vizsgálódás alapja, kiindulópontja.^[5] A szocialista korszak elvárásainak megfelelően bizonyos ideológiai futamok óhatatlanul fel-felbukkannak írásaiban, ám ha ezektől eltekintünk, elemzései és filológiai leírásai mai szemmel is helytállóak.^[6]

József Attila mellett kutatási területe volt a magyar és az európai avantgárd is. Máig világszerte idézett kutatásait később kiterjesztette a neoavantgárdnak nevezett jelenségcsoportra is.^[4]

Életpályája

1939-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára, ahol 1943-ban szerzett diplomát. 1945-től középiskolai tanárként dolgozott 1953-ig. Közben két évig (1948–50) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Ezt követően 1953 és 1956 között a Csillag című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1950–1955 között az Óbudai Árpád Gimnáziumban magyar irodalmat tanított. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe került tudományos főmunkatársi, később osztályvezetői beosztásban. Közben 1959 és 1961 között az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként is dolgozott. 1967-ben az intézet ügyvezető igazgatójává nevezték ki (az intézetet 1968-tól Irodalomtudományi Intézetnek hívják). Tisztét 1980-ig töltötte be. 1981-ben átvette az Országos Pedagógiai Intézet vezetését, amelyet 1988-ig irányított. Kutatóintézeti munkáin kívül 1962 és 1964 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára,^[7] 1965 és 66 között a párizsi Sorbonne vendégtanáraként működött.^[7] 1964-től 1994-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott, ahol 1988 és 1994 között a 20. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára, majd 1995-ig tudományos tanácsadó.^[7] 1998-ban professor emeritus lett.

1960-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1970 és 1973 között az akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, majd 1985-ig elnöke volt. Ezt követően 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság, annak megszűnése után 1998-ig pedig a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségein túl 1981 és 1984 között a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, ezt követően tiszteletbeli elnökké választották.

Szabolcsi Miklós nem zárkózott be a tudomány elefántcsonttornyába. Sokat tett a magyar közoktatás fejlesztéséért is. Büszke volt rá, hogy ott bábáskodhatott az első általános iskolai tantervek készítésénél, mint ahogy minden befolyását latba vetette annak érdekében, hogy a közoktatásban elindulhasson az 1985-ös paradigmaváltás, az a folyamat, mely nagy lépés volt előre annak a sokszínűségnek az irányába, melyet napjainkban az oktatás egyik legfőbb értékének tekintünk.^[8]

Halálakor Rónay László a Szabolcsi Miklós halála és maradandósága című cikkében így összegezte a Szabolcsi Miklósról alkotott véleményét: ''„Européer” volt, abból a fajtából, amelynek képviselői minden fontos és értékes művészeti jelenséget számon tartanak, s azokkal igyekeznek megter­mékenyíteni a közgondolkozást, a nemzeti kultúrát."^[9]

Családja

Szabolcsi Miklós a magyar kultúrában elévülhetetlen érdemeket szerzett Szabolcsi-dinasztia sarja. Édesapja Szabolcsi Lajos író, költő, újságíró; nagybátyja Szabolcsi Bence zenetudós volt. 1948-ban vette el Margules Hedvig művészettörténészt, aki 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Fia Szabolcsi János tanár, sakknagymester, szakíró.

Díjai, elismerései

• Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949)
• Akadémiai Jutalom (1958)
• József Attila-díj (1959, 1964)
• Állami Díj (1980) – A József Attila-életmű kutatásában elért eredményeiért, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó tanulmányaiért.
• Akadémiai Pálmák(wd) tiszti fokozata (Franciaország, 1987)
• Demény Pál-emlékérem (2005)^[10]
• József Attila-emlékplakett (társasági, 2005)^[10]

Főbb publikációi

• Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei; Egyetemi Ny., Budapest, 1943
• Cserkészek francia nyelvkönyve; összeáll. Schrank Endre, Szabolcsi Miklós; Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, Budapest, 1947 (Jamboree füzetek)
• József Attila (1952)
• A valóságábrázolás és pártosság kérdései; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1955 (Újságírók szakmai előadásai és vitái)
• Irodalom és felelősség. Tíz év irodalmi kritikáiból; szerk. Szabolcsi Miklós; Művelt Nép, Budapest, 1955
• Költészet és korszerűség (1959)
• Kis magyar irodalomtörténet (Klaniczay Tiborral és Szauder Józseffel, 1961)
• Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963)
• Elődök és kortársak (1964)
• Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971)
• A clown mint a művész önarcképe (1974)
• Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977)
• A neoavantgárd (1983)
• Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987)
• "A hetedik te magad légy!". Újabb József Attila versértelmezések. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén készült dolgozatok; szerk. Szabolcsi Miklós; ELTE BTK XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Budapest, 1991
• "Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992)
• Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998)
• Füst Milán-dialógusok; szerk. Kovács Kristóf András, Szabolcsi Miklós; Anonymus, Budapest, 2000 (Belépő)
• József Attila élete és pályája I–II. (együttes kiadás, 2005)
• József Attila Párizsban / Attila József à Paris; szerk. Szabolcsi Miklós, franciára ford. Günther L. Schreiber ford.; Fekete Sas, Budapest, 2005
• A clown, mint a művész önarcképe; 2. megújított kiad.; Argumentum, Budapest, 2011

Jegyzetek

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1191–1192. o.
• Köpeczi Béla: Szabolcsi Miklós (1921–2000). Magyar Tudomány, (2000. december)
• Bejegyzés a Kortárs magyar írók 1945–1997 c. lexikonban