Szófajváltás

A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.[1]

A terminusnak van egy tágabb, de ritkább értelmezése, melyet a magyar elnevezés jól tükröz, és amely beleérti a szófajváltó szóképzést is.[2] Szűkebb és gyakoribb értelmezés szerint azonban a terminus csak olyan szófaji változásra vonatkozik, amely a szó szótári alakja megváltoztatása nélkül történik.[3] Ezzel a jelentéssel használják még angolul a zero derivation „nulla képzés” és functional shift „funkcióváltás”,[4] franciául pedig a dérivation impropre „helytelenül nevezett képzés” terminusokat.[5]

A szófajváltás fajtái

Szófajváltással a szó eredeti alaktani és mondattani viselkedése megváltozik: más toldalékokat kaphat, más mondatbeli funkciója lehet, más mondatrészek bővíthetik ki, de ezek a változások nem történnek minden esetben ugyanolyan mértékben.[6]

A szófajváltás lehet alkalmi vagy lexikai. Egy bizonyos szó esetében ezek a minősítések a szófajváltás fokozataira vonatkoznak. Például a Zöldre (= zöld színűre) váltott a természet mondatban a zöld csak aktuálisan főnév, lexikailag melléknévi jelentése van, mivel ezzel a jelentéssel szótári szóként fokozható (legzöldebb) és fokhatározóval bővíthető (nagyon zöld). Ugyanakkor főnévre jellemzően kapott esetragot, és lehetne jelzője (üde zöld). Ugyanannak a szónak, például a Zöldet (= zöld növényi hajtást) is kérek a csokorba, A zöldek (= környezetvédők) kiálltak a Zengő védelmében, Átment a zöldön (= szabad jelzésen) vagy Sétáltak egy nagyot a zöldben (= a természetben) mondatokban, főnévi jelentése és szófajisága van, szótározható új jelentésekkel. Az alkalmi szófajváltással csak a szó jelentésformája változik meg, a lexikaival a jelentéstartalma is, azaz bővül a lexikai jelentése.

A lexikai szófajváltás lehet teljes vagy részleges. A teljes szófajváltás nyomán a szó eredeti jelentése eltűnik. Ez történt például a kocsi vagy a légyott szavak esetében. Részleges szófajváltáskor megmarad a szó eredeti jelentése is, és kettős vagy többes szófajúság keletkezik. Ilyenek például az etnikumokra vonatkozó melléknevek/főnevek: magyar, tatár stb.

A nyelvtörténet során szófajváltással keletkeztek új, egy bizonyos időszakig nem létező szófajok. Így lett például a határozott névelő a távolra mutató névmásból a magyar nyelvben.[7]

A szófajváltás néhány nyelvben

A magyarban gyakoriak a következő szófajváltások:[8]

  • melléknév → főnév: Pirosra cserélte kék kocsiját;
  • számnév → főnév: Adj hozzá négyet!;
  • főnév → melléknév: a szomszéd udvar;
  • melléknévi igenév → főnév: alkotó, vádlott, jövendő;
  • képzett melléknév → főnév: énekes, világtalan;
  • határozószó → névutó: át a réten → a réten át;
  • határozószó → igekötő: át a réten → átjár a réten.

Egyéb szófajváltások:[8]

  • képzett számnév → főnév: negyed, század;
  • határozószó → főnév: este, reggel;
  • ige → főnév: félsz, éljen;
  • ige → melléknév: nemszeretem;
  • ige → határozószó: találomra.

Az angolban nagyon produktívak az alábbi szófajváltások:

  • főnév → ige: to bicycle ’biciklizik’;[9]
  • melléknév → ige: to tidy ’rendet csinál’;[9]
  • ige → főnév: hit ’ütés’;[9]
  • melléknév → főnév: the rich ’a gazdagok’.[10]

A franciában gyakori a melléknévről főnévre való váltás olyan melléknevekből, amelyek eredetileg bizonyos főnevek jelzői voltak vagy még mindig előfordulnak ilyen funkcióval: voiture automobile ’önmozgó kocsi’ → automobile ’autó’, boulevard périphérique ’(városi elkerülő) körgyűrű’ → périphérique. Nem ugyanolyan gyakori, de elterjedési tendenciát mutat a főnévről melléknévre váltás névszói állítmány névszói részeként (être rock ’a rockzene a kedvence’, être montagne ’a hegyvidéket preferálja’) és a melléknévről határozószóra való váltás: rouler tranquille ’nyugodtan vezet (autót)’, s’habiller anglais ’angolosan öltözködik’.[11]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben[12] is gyakori a melléknévről főnévre való váltás. Példa: Vera se udala vrlo mlada ’Vera nagyon fiatalon ment férjhez’ → Ova mlada nije iz našeg sela ’Ez a menyasszony nem a falunkból való’. Jelzős szószerkezet jelzőjéből keletkezett számos országnév: Hrvatska ’Horvátország’, Mađarska ’Magyarország’.[13] Melléknevek semlegesnem egyes szám alanyesetű alakjából lettek elvont főnevek, például dobro ’a jó’, zlo ’a rossz’. Nagyon gyakori ennek a melléknévi alaknak a használata határozószóként: Ona tiho govori ’Halkan beszél’.[14] Egyéb szófajváltások:[13]

  • jelen idejű határozói igenév → melléknév: osvježavajuće piće ’üdítő ital’;
  • szenvedő melléknévi igenév → melléknév: uvezena tkanina ’importált szövet’;
  • elöljárószós főnév → határozószó: (osuđen) na smrt ’halálra ítélt’ → (bolestan) nasmrt ’halálosan beteg’;
  • kérdő határozószó → vonatkozó határozószó, kötőszó: gdje? ’hol’ → gdje ’ahol’;
  • eszközhatározói esetű főnév → elöljárószó: povodom ’alkalommal’ → povodom proslave ’az ünnepély alkalmából’.

A román nyelvben is a leggyakoribbak a következő szófajváltások:

  • melléknév → főnév: frumosul (határozott végartikulussal) ’a szép’, un leneș (határozatlan névelővel) ’egy lusta’, cel sărac (mutató névelővel) ’a szegény’;[15]
  • melléknévi igenév → melléknév: un glas stins ’elhaló hang’;[16]
  • számnév → főnév: un trei ’egy hármas’, cei trei ’azok hárman’;[15]
  • kérdő határozószó → vonatkozó határozószó, kötőszó: Unde este? ’Hol van?’ → E un punct însă unde drumul nostru se bifurcă ’Van viszont egy pont, ahol útjaink szétválnak’.[17]

Egyéb gyakori szófajváltások:

  • A módhatározószók rendszerint eredetileg melléknevek: un cântec frumos ’szép ének’ → cântă frumos ’szépen énekel’.[18]
  • A napok neveit helyhatározókként is használják, határozott artikulus nélkül (pl. Pleacă miercuri ’Szerdán megy el’), vagy ilyen artikulussal és némi jelentéskülönbséggel: Vine la mine miercurea ’(Minden) szerdán jön hozzám’. Ugyanígy használják a nap időszakai és az évszakok neveit is: Dimineața (e. sz.) / Diminețile (t. sz.) stă acasă ’(Minden) reggel otthon ül’, Vara ne ducem la mare ’Nyáron a tengerpartra megyünk’.[18]
  • Melléknévi igenévből származik számos cselekvésnév: aratul ’a szántás’.[15]

Azon cselekvésnevek egy része, amelyeknek a latinból örökölt tövük van, és -are/ -ere/ -ire/ -îre végződésűek, szófajváltásból származhattak latin főnévi igenevekből,[19] pl. ascultare ’hallgatás’ (hangé), vedere ’látás’, auzire ’hallás’. Ez történelmi és teljes szófajváltás, mivel ilyen szavakat csak a nyelv viszonylag régi stádiumában használtak főnévi igenévként.

Amennyiben a módosítószót külön szófajnak tekintik, mint például a magyar nyelv és a közép-délszláv diarendszer nyelveinek grammatikáiban, ez is legtöbbször szófajváltás nyomán lesz azzá rendszerint határozószóból. Példák:

  • (magyarul) Géza biztosan (határozószó) talált be a belső körbe → Géza biztosan (módosítószó) betalált a belső körbe;[20]
  • (montenegróiul) Ona je sigurno polagala vozački ispit ’Magabiztosan tette le a gépkocsivezetői vizsgát’ → Ona je, sigurno, polagala vozački ispit ’Biztosan letette a gépkocsivezetői vizsgát’.[21]

A partikula is, melyet egyes nyelvészek külön szófajként különítenek el úgy a határozószótól, mint a módosítószótól,[22] többnyire más szófajokból származik. Példák:

  • határozószóból:
(magyarul) Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot → Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;[23]
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[24]
  • kötőszóból:
Esik az eső, hát maradjunk itthon → Hát láttál már ilyet?;[23]
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’[25] → Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[26]
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[27] → Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;[28]
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’[29] → Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’.[30]

Jegyzetek

  1. ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk.
  2. ↑ Megemlítik például Bussmann 1998, 255; Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk; Dubois 2002, 120. o. Ebben az értelemben használja például Kiefer 2006 (36. és a következő oldalak).
  3. ↑ Crystal 2008 csak erről az értelmezésről szól (114. o.), Bussmann 1998 és Dubois 2002 gyakoribbként írják le, Horváth 2006 (232. és a következő oldalak) és Bokor 2007 (207. és a következő oldalak) csak ebben az értelemben használják.
  4. ↑ Crystal 2008.
  5. ↑ Dubois 2002, 137. o.
  6. ↑ Bokor 2007, 207–212. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrást.
  7. ↑ Korompay 2006, 251. o.
  8. ↑ a b Bokor 2007, 207–212. o.
  9. ↑ a b c Bussmann 1998, 255. o.
  10. ↑ Crystal 2008, 114. o.
  11. ↑ Dubois 2002, 120. o.
  12. ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  13. ↑ a b Barić 1997, 301–302. o. (horvát nyelvtan).
  14. ↑ Klajn 2005, 218–219. o. (szerb grammatika).
  15. ↑ a b c Constantinescu-Dobridor 1998, substantivare (főnevesülés) szócikk.
  16. ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, adjectivare (melléknevesülés) szócikk.
  17. ↑ DEX 2009, unde szócikk.
  18. ↑ a b Avram 1997, 253. o.
  19. ↑ Pană Dindelegan 2004.
  20. ↑ Kugler 2001.
  21. ↑ Čirgić 2010, 229. o.
  22. ↑ Például Péteri 2001.
  23. ↑ a b Péteri 2001.
  24. ↑ Fónagy 2006, 182. o.
  25. ↑ DWDS, aber szócikk.
  26. ↑ Möllering 2001, 133. o.
  27. ↑ TLFi, donc szócikk.
  28. ↑ Fónagy 2006, 183. o.
  29. ↑ HJP, pa (I) szócikk.
  30. ↑ HJP, pa (II) szócikk.

Források

  • (románul) Academia Română, Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti”. Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2., bővített kiadás. Bukarest: Editura Univers Enciclopedic. 2009. ISBN 9786069215975; az Interneten: Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline). DEX 2009 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
  • (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
  • Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 197–253. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az Interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (németül) Digitale Wörterbuch der deutschen Sprache (A német nyelv digitális szótára) (DWDS). Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 21.)
  • (franciául) Fónagy, M. Dynamique et changement (Dinamika és változás). Louvain / Párizs: Peeters. 2006. ISBN 978-90-429-1572-5 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • Horváth, László. 11. fejezet – Az ősmagyar kor. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 226–237. o. (Hozzáférés: 2023. június 21.)
  • (horvátul) Hrvatski jezični portal (HJP) (Horvát nyelvi portál) (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • Kiefer Ferenc. 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 34–49. o. (Hozzáférés: 2023. június 21.)
  • (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. . június 21.)
  • Korompay Klára. Az ómagyar kor. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 238–257. o. (Hozzáférés2023. . június 21.)
  • Kugler Nóra. Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. sz. 2001. (április–június). 233–241. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (angolul) Möllering, Martina. Teaching german modal particles: a corpus-based approach (A német modális partikulák tanítása: korpusz alapú megközelítés). Language Learning & Technology. 5. évf. 3. sz. 2001. 130–151. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (románul) Pană Dindelegan, Gabriela. Aspecte ale substantivizării în româna actuală (A főnevesülés aspektusai a mai román nyelvben). Pană Dindelegan, Gabriela (szerk.) Aspecte ale dinamicii limbii române actuale (A mai román nyelv dinamikájának aspektusai). eBooks – Științe umaniste – Filologie. Bukaresti Egyetem. 2004 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • Péteri Attila. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 1. sz. 2001 (január-március). 94–102. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
  • (franciául) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2017. november 17.)
Nemzetközi katalógusok
  • Nyelvészet Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap