Solymosvár

Nem tévesztendő össze a következővel: Marossolymos.

Solymosvár (Șoimoș)
Solymos vára
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Rang	falu
Községközpont	Lippa város
Irányítószám	315402
SIRUTA-kód	9609
Népesség
Népesség	840 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	10 (2011)[1]
Népsűrűség	37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	22,7 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 06′ 23″, k. h. 21° 43′ 05″46.106481, 21.71810746.106481°N 21.718107°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 23″, k. h. 21° 43′ 05″46.106481, 21.71810746.106481°N 21.718107°E
Solymosvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymosvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Solymosvár, 1910-ig Solymos (románul Șoimoș, németül Schojmosch) falu Romániában, Arad megyében. Közigazgatásilag Lippa városhoz tartozik.

Fekvése

A település Lippával átellenben, a Maros északi partján fekszik.

Nevének eredete

Első említése: Castrum Somos (1278). A helységnévrendezéskor nevét a vár utótaggal bővítették.

Története

Várát 1272 és 1275 között Pál szörényi bán emeltette, birtokközpontnak. Később Kán László, majd 1315-ben Károly Róbert foglalta el. A 14. században királyi uradalom központja volt. 1440-ben I. Ulászló hívei foglalták el, 1444-ben Hunyadi János birtokába került. Hunyadi megépíttette a külső falgyűrűt és kibővíttette a palotaszárnyat. Az 1462-es váci egyezményben, felvidéki váraiért cserébe, Lippával együtt Jiskra János kapta meg, majd az ő halála után Mátyás Corvin Jánosnak adományozta. 1514-ben a védősereg lázadásának köszönhetően került a keresztesek kezére. 1541-ben Izabella királyné is lakott benne. 1551-ben a törökök sikertelenül ostromolták, a rákövetkező évben azonban Ferdinánd-párti védői föladták a törököknek, akik ezután 1595-ig birtokolták. 1595-ben Borbély György foglalta vissza. 1602-ben Székely Mózes a temesvári pasával elcserélte Kladova váráért. 1616-ban Bethlen Gábor serege foglalta vissza, de hamarosan ismét török kézre került. 1688-ban Caraffa vette be. A 18. század elején még 130 főnyi őrség állomásozott benne.^[2] 1788-ban rendelték el kiürítését és felrobbantását.

Szerb lakosságának legalább egy része 1752-ben valószínűleg az Orosz Birodalom területén létrehozott Új-Szerbiába települt, ahol Solmos néven alapítottak új falut (a mai Sztecivka a Cserkaszi területen). 1761-ben II. József látogatta meg a helységet. 1771-ben száz jobbágy- és nyolc zsellércsalád lakta. 1784 novemberében a vár alatt szenvedett vereséget a császáriaktól Horea egyik, a Maros völgyén lefelé vonuló csapata. A 18. század végén gabonát és bort termelt, két kőbányáját művelték (jól faragható gránit), erdeje az egyik legnagyobbnak és legszebbnek számított Arad vármegyében.

Lakossága

1900-ban 1649 lakosából 1530 volt román, 59 német és 51 magyar anyanyelvű, 1525 ortodox és 98 római katolikus vallású. 34%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 6%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1029 lakosából 1009 román nemzetiségű, 713 ortodox, 247 pünkösdista, 33 baptista és 23 római katolikus vallású.

Látnivalók

• A vár egy 252 méter magas hegyen áll és a keleti oldalon lehet biztonságosan megközelíteni. A belső vár 35×22 méteres. Legkorábbi része az öregtorony. A várudvar északi oldalán álló reneszánsz palota Izabella királyné idejéből származik, rajta az ún. Izabella-balkonnal. A déli oldalon található a lovagterem és a várkápolna.
• Az ortodox templomot 1792-ben emelték, freskóit Nicolae Popescu készítette 1875-ben.

Híres emberek

• Az 1880-as években többször vendégeskedett dr. Ioan Hozan házában Mihai Eminescu és Ioan Slavici.

Jegyzetek

Források

• Pálkováts István: Solymos vára

További információk

• A vár a „jupiter.elte.hu” oldalon (magyarul)
• A falu a „www.virtualarad.net” oldalon (románul)