Sárvári Éva

Sárvári Éva (Budapest, 1931. március 9. –) író.

Életútja

Szüleit korán elvesztette, nővére nevelte fel. Az 1956-os forradalom után Magyarországról menekülve Dániába, majd 1957-ben Ausztráliába, Melbourne-be került.

1966-ban átköltözött Kanadába, Torontóba; titkárnőként, majd az Ontario Government tisztviselőjeként dolgozott. Emigrációs tapasztalatait bemutató regényeket és elbeszéléseket írt. Emigráns lapokban publikált.

A "Kigyúlt a fény" című regényét a clevelandi Magyar Társaság Árpád Bronz Éremmel tüntette ki, a Los Angeles-i Új Világ irodalmi pályázatán, valamint a clevelandi Képes Világhíradó pályázatán első, illetve második díjat nyert.

Művei

• Kigyúlt a fény (regény, Toronto 1972.)
• Félúton (regény, Toronto 1975.)
• Messze Délen (regény, München 1976.)
• Egy tál arany a szivárvány végén (regény, Lakitelek 1994.)

Források

• Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Budapest, 1992
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona, Argumentum – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Kasza Marton Lajos: Beszélgetés Sárvári Évával (in: Egy tál arany a szivárvány végén, 299-304. old.)

Szakirodalom

• Tűz Tamás (Nemzetőr 1973/274.)