Rasos temető

Rasos temető

Közigazgatás
Ország	Litvánia
Település	Vilnius
Földrajzi adatok
Területe	108 000 m²
Elhelyezkedése
Rasos temető Pozíció Litvánia térképén
é. sz. 54° 40′ 06″, k. h. 25° 18′ 16″54.668333333333, 25.30444444444454.668333°N 25.304444°EKoordináták: é. sz. 54° 40′ 06″, k. h. 25° 18′ 16″54.668333333333, 25.30444444444454.668333°N 25.304444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rasos temető témájú médiaállományokat.

A Rasos temető (litvánul: Rasų kapinės, lengyelül: cmentarz Na Rossie w Wilnie) Vilnius ma létező legöregebb temetője, elnevezését a területének helyet biztosító Rasos városrész után kapta.

Története

A temetőt 1769-ben Bazyli Mille, Vilnius polgármestere alapította egy ősi litván sámán szentély helyén. Ő volt egyúttal az első személy, akit ide temettek. 1801-ben a temetőhöz kis kápolna, és harangtorony épült. 1844 után új, neogótikus szentélyt alakítottak ki, melynek megépítése egy helyi pap, Józef Bohdanowicz, valamint a vilniusi egyetem professzora, Jan Waszkiewicz nevéhez fűződik. 1920-ban a bejárat közelében kis katonai temetőt alakítottak ki, a lengyel–szovjet háború, valamint a lengyel-litván háború elesettjei számára. Piłsudski marsall halála után szívét itt helyezték el, a kialakítandó síremlék miatt a katonai temetőt részben átalakították,Wojciech Jastrzębowski tervei alapján.

1939. szeptember 18-a, a Vörös Hadsereg városba érkezése után három katona állt díszőrségben állandóan a marsall síremlékénél. Három ismeretlen katona, akit 1939-ben ezen a helyen lőttek le, ma közvetlenül Piłsudski szívének síremléke mellett nyugszik.

A második világháborúban elesett lengyel katonák számára a temetőben külön területet alakítottak ki, melyet azonban a háború végeztével felszámoltak. A temetőrész helyreállítására 1993-ban, Lengyelország anyagi támogatásával került sor.

A háború után a temető visszakapta eredeti litván nevét. A 80-as években a temetőt elkezdték felszámolni, egy a szovjetek által tervezett autópálya miatt, ami a temető közepén haladt volna keresztül. A gazdasági nehézségek, valamint a lengyel nyelvű sajtó nyomása miatt végül is a terv nem valósult meg, a temető elpusztítása félbeszakadt.

Jelentősebb sírok

A temetőben lengyel, litván, és belarusz sírok egyaránt megtalálhatóak, többek között az alábbi személyeké:

Joachim Lelewel (1786-1861), történész, a vilniusi egyetem professzora
Eustachy Tyszkiewicz gróf (1814-1873), történész, archeológus
Czesław Jankowski (1857-1929), költő
Janina Burchardówna (1883-1924), újságíró, szabadságharcos
Wacław Dziewulski (1882-1938), fizikus, a vilniusi egyetem professzora
Antonina Fiszer (1824-1840), színésznő
Laurynas Gucevičius (1753 - 1798), építész
Jan O'Connor (1760-1802), orvos, a vilniusi egyetem professzora
Józef Piłsudski (1867-1935) Lengyelország elnöke, miniszterelnöke
Adam Piłsudski (1869-1935), Vilnius alpolgármestere
Karol Podczaszyński (1790-1860), építész, a vilniusi egyetem professzora
Władysław Horodyjski (?-1920), filozófus, a vilniusi egyetem professzora
Franciszek Smuglewicz (1745-1807), festő, a vilniusi egyetem professzora
Władysław Syrokomla (1823-1862), író
Józef Montwiłł (1850-1911), kórházak, múzeumok anyagi támogatója
Adam Jocher (1791-1860), az első vilniusi nyilvános könyvtár alapítója
Juliusz Kłos (1881-1933), építész, az első Vilniusról szóló útikönyv megírója
Józef Łukaszewicz (1863-1928), forradalmár, a vilniusi egyetem professzora
Maria Piłsudska (1865-1921), Józef Piłsudski első felesége
Antoni Wiwulski (1877-1919), építész, szobrász
Bronisław Wróblewski (1888-1941), ügyvéd
Jędrzej Śniadecki, (1768-1838), orvos, biológus, kémikus, író
Mikalojus Konstantinas Čiurlionis, festő, zeneszerző
Andriey Levicki, író
Jonas Basanavičius, orvos,
Vincas Mykolaitis-Putinas, író
Kazys Boruta, író
Petras Cvirka, író
Povilas Višinskis, író
Antanas Vileišis, orvos, aktivista
Petras Vileišis mérnök, aktivista
Jonas Vileišis politikus, Kaunas polgármestere, a litván függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója
Balys Sruoga író, a koncentrációs táborok egyik túlélője