Pekcsei történelmi régió
Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Pekcsei (Baekjei) történelmi régió | |
Világörökség | |
Baekje Cultural Land, Pujo (Buyeo) | |
Adatok | |
Ország | Dél-Korea |
Világörökség-azonosító | 1477 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, III |
Felvétel éve | 2015 |
Elhelyezkedése | |
Pekcsei történelmi régió Pozíció Dél-Korea térképén | |
é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944444444, 127.1272222222236.461944°N 127.127222°EKoordináták: é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944444444, 127.1272222222236.461944°N 127.127222°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekcsei történelmi régió témájú médiaállományokat. |
A pekcsei (baekjei) történelmi régió (hangul: 백제역사유적지구, Pekcse joksza judzsok csigu, RR: Baekje yeoksa yujeok jigu?) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse (Baekje)-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak.[1][2] A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu (Gongju) és Ikszan (Iksan) városokban, valamint Pujo (Buyeo) megyében találhatóak.[3] A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak.[4]
Pekcse (Baekje)
Bővebben: Pekcse |
Pekcse (hangul: 백제, handzsa: 百濟, RR: Baekje?; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo (Goguryeo) és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói (Dongmyeong goguryeói) király fia, Ondzso (Onjo) (온조) alapította.[5][6] A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjó (Goguryeó)val és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit.
Helyszínek
# | Elnevezés | Hangul | Hely | Koordináták |
---|---|---|---|---|
1 | Kongszanszong (Gongsanseong) erőd | 공산성 | Kongdzsu (Gongju) | é. sz. 36° 28′ 35″, k. h. 127° 07′ 30″36.476388888889, 127.12536.476389°N 127.125000°E |
2 | Szongszan-ri (Songsan-ri) királysírjai | 송산리 고분군 | Kongdzsu (Gongju) | é. sz. 36° 27′ 45″, k. h. 127° 06′ 50″36.4625, 127.1138888888936.462500°N 127.113889°E |
3 | Kvanbuk-ri (Gwanbuk-ri) régészeti lelőhelyei és a Puszoszanszong (Busosanseong) erőd | 관북리 유적 과 부소산성 | Pujo (Buyeo) | é. sz. 36° 17′ 30″, k. h. 126° 54′ 30″36.291666666667, 126.9083333333336.291667°N 126.908333°E |
4 | Csongnimsza (Jeongnimsa) templom | 정림사지 | Pujo (Buyeo) | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 54′ 15″36.279166666667, 126.9041666666736.279167°N 126.904167°E |
5 | Nungszan-ri (Neungsan-ri) királysírjai | 능산리 고분군 | Pujo (Buyeo) | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 56′ 10″36.279166666667, 126.9361111111136.279167°N 126.936111°E |
6 | Naszong (Naseong) városfala | 부여 나성 | Pujo (Buyeo) | é. sz. 36° 16′ 30″, k. h. 126° 55′ 50″36.275, 126.9305555555636.275000°N 126.930556°E |
7 | Vanggung-ri (Wanggung-ri) régészeti lelőhelyei | 익산 왕궁리 유적 | Ikszan (Iksan) | é. sz. 35° 58′ 30″, k. h. 127° 03′ 20″35.975, 127.0555555555635.975000°N 127.055556°E |
8 | Miruksza (Mireuksa) templom | 익산 미륵사지 | Ikszan (Iksan) | é. sz. 36° 00′ 20″, k. h. 127° 02′ 50″36.005555555556, 127.0472222222236.005556°N 127.047222°E |
Forrás: UNESCO[3] |
Világörökségi jelölése
2010-ben a Pekcséhez (Baekjéhez) kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu (Gongju) és Pujo (Buyeo)) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára.[7] Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll.[8] Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása.[9] 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei (baekjei) történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította.[10][1]
Jegyzetek
- ↑ a b UNESCO 1
- ↑ CHA
- ↑ a b UNESCO 2 21. o.
- ↑ UNESCO 2 169. o.
- ↑ Doosan
- ↑ Nahm 29. o.
- ↑ Gongju and Buyeo Historic Sites. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ History. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ Conservation and Management Foundation. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ Ancient Korean sites likely to be listed as UNESCO world heritage. Yonhap News, 2015. május 4. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
Források
- ↑ CHA: Baekje Historic Areas. Cultural Heritage Administration. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
- ↑ Doosan: 백제 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
- ↑ UNESCO 1: Baekje Historic Areas. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
- ↑ UNESCO 2: Nomination of Baekje Historic Areas For Inscription on the World Heritage List. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
További információk
- Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation
- Korea-portál
- Világörökség portál