Pekcsei történelmi régió

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Pekcsei (Baekjei) történelmi régió
Világörökség
Baekje Cultural Land, Pujo (Buyeo)
Adatok
Ország	Dél-Korea
Világörökség-azonosító	1477
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, III
Felvétel éve	2015
Elhelyezkedése
Pekcsei történelmi régió Pozíció Dél-Korea térképén
é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944444444, 127.1272222222236.461944°N 127.127222°EKoordináták: é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944444444, 127.1272222222236.461944°N 127.127222°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekcsei történelmi régió témájú médiaállományokat.

A pekcsei (baekjei) történelmi régió (hangul: 백제역사유적지구, Pekcse joksza judzsok csigu, RR: Baekje yeoksa yujeok jigu^?) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse (Baekje)-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak.^[1][2] A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu (Gongju) és Ikszan (Iksan) városokban, valamint Pujo (Buyeo) megyében találhatóak.^[3] A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak.^[4]

Pekcse (Baekje)

Bővebben: Pekcse

Pekcse (hangul: 백제, handzsa: 百濟, RR: Baekje^?; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo (Goguryeo) és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói (Dongmyeong goguryeói) király fia, Ondzso (Onjo) (온조) alapította.^[5][6] A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjó (Goguryeó)val és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit.

Helyszínek

Világörökségi jelölése

2010-ben a Pekcséhez (Baekjéhez) kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu (Gongju) és Pujo (Buyeo)) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára.^[7] Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll.^[8] Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása.^[9] 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei (baekjei) történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította.^[10][1]

Jegyzetek

Források

• ↑ CHA: Baekje Historic Areas. Cultural Heritage Administration. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
• ↑ Doosan: 백제 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
• ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2 
• ↑ UNESCO 1: Baekje Historic Areas. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
• ↑ UNESCO 2: Nomination of Baekje Historic Areas For Inscription on the World Heritage List. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)

További információk

• Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation