Makini rajtaütés

Makini rajtaütés
A Nautilius Pearl Harborban az akció után
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1942. augusztus 17–18.
Helyszín	Makin
Eredmény	Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Államok Japán Birodalom
Parancsnokok
Evans Carlson Kanemicu
Szemben álló erők
211 83-160
Veszteségek
19 halott 83–160 halott
é. sz. 3° 09′ 00″, ny. h. 172° 49′ 59″3.15, -172.8333.150000°N 172.833000°WKoordináták: é. sz. 3° 09′ 00″, ny. h. 172° 49′ 59″3.15, -172.8333.150000°N 172.833000°W

A makini rajtaütést 1942. augusztus 17–18-án hajtották végre amerikai tengerészgyalogosok a Japán Birodalom által elfoglalt Makin-szigeten (mai neve: Butaritari). Az akció célja a japán létesítmények lerombolása, foglyok ejtése és információgyűjtés volt. A rajtaütés másik fontos feladata az volt, hogy elterelje a japánok figyelmét az amerikaiak guadalcanali és Tulagi partraszállásáról. A makini rajtaütés az első olyan szárazföldi akciók közé tartozik a második világháborúban, amelyben az amerikaiak támadóan léptek fel.

Előzmények

1941. december 10-én, három nappal a Pearl Harbor elleni támadás után, háromszáz japán katona és építőmunkás szállt partra a Makin-atollon. A szigetet ellenállás nélkül elfoglalták. Az atoll keletre fekszik a Marshall-szigetektől, és kiváló lehetőséget nyújtott a japánoknak arra, hogy hidroplánbázisként üzemeltessék. A sziget elfoglalásával a japán légi járőrök hatótávolsága jelentősen megnőtt, és lehetetlenné tette a váratlan amerikai támadást keletről.

Az akció

A feladatra kijelölt tengerészgyalogosokat két tengeralattjáró, az Argonaut és a Nautilus szállította a szigethez. Az előbbin 121, az utóbbin 90 katona utazott. Az atoll helyőrsége nagyjából 180 emberből állt.^[1]

Augusztus 17-én éjfélkor a tengerészgyalogosok gumicsónakokkal elindultak a part felé. Az első egységek 5.13-kor érték el a szigetet. A partraszállást megnehezítette a viharos tenger, valamint az, hogy több csónak motorja elromlott. Eredetileg két külön partszakaszon szálltak volna partra a tengerészgyalogosok, de az őket vezető Evans Carlson alezredes úgy döntött, egy helyen érnek földet. Ez az utasítás nem jutott el Oscar Peatross hadnagyhoz, így ő az eredeti terveknek megfelelően, a másik csoporttól távolabb érte el az atollt.

Hét órakor a katonák elindultak a szigeten keresztül, annak északi partja felé. Az előrehaladást japán orvlövészek és géppuskaállások nehezítették. Később a japánok két öngyilkos rohamot is vezettek a tengerészgyalogosok ellen, de azokat az amerikaiak visszaverték, és ezzel a szigetet védő katonák jelentős részét megölték. Peatross egysége nyolc japán katonát és a helyőrség parancsnokát gyilkolta meg, valamint semlegesített egy géppuskafészket és tönkretette a rádiót. Peatross katonái közül három meghalt, kettő megsebesült. Mivel nem tudták felvenni a kapcsolatot Carlsonnal, a terveknek megfelelően sötétedéskor visszavonultak.

Délután fél kettőkor japán repülők, köztük két hidroplán érkezett a szigethez. A hidroplánok erősítést hoztak, és megpróbáltak leszállni a lagúna vizére. Az amerikaiak tüzében az egyik lezuhant, a másik kigyulladt. A többi repülő bombázta és géppuskatűzzel árasztotta el a szigetet, de támadásukban senki nem sebesült meg.

Visszavonulás

Este fél nyolckor a tengerészgyalogosok 18 gumicsónakkal elhagyták a szigetet. Több járműnek nem működött a motorja. A heves hullámzás ellenére hét csónak, fedélzetén 93 katonával elérte a tengeralattjárókat, de a többiek kimerülten visszafordultak. Augusztus 18-án reggel kilenckor a tengeralattjáróktól egy csónak köteleket hozott, amelyek segítségével át lehetett vontatni a gumicsónakokat a nagy hullámokon. Azonban az akció megkezdésekor japán repülők érkeztek, amelyek megtámadták, és a víz alá kényszerítették a búvárhajókat. Éjszaka a 72 tengerészgyalogos a három csónakból és az őslakosok két kenujából tutajt készített, amellyel sikerült kijutnia a nyílt tengerre.^[2]

Az amerikaiak közül 19 elesett, 11 eltűnt a csatában. Kilenc tengerészgyalogost a japánok átvittek a Kwajalein-atollra, majd megöltek. Ezért a gyilkosságért a japán Abe Koszót később kivégezték a szövetségesek.^[3] Két amerikai sorsára nem derült fény. A japán áldozatok számát nem tudni pontosan. Carlson azt jelentette, hogy 83 halottat számolt össze, de az őslakosoktól kapott becslések szerint 160 japán esett el összesen. Többségük két csónak és a két repülő elpusztításakor veszthette életét.

Eredmény

Habár a tengerészgyalogosoknak sikerült semlegesíteniük a japán helyőrséget, az akció nem érte el kitűzött célját. Nem sikerült japán foglyot ejteniük és nem gyűjtöttek be semmilyen hasznos információt. A támadás nem érte el azt a célt sem, hogy a japánok komolyabb erőket csoportosítsanak át a Salamon-szigetekről. Az akció, azáltal, hogy rámutatott a japán helyőrségek sebezhetőségére, arra sarkallta a birodalmat, hogy nagyobb gondot fordítson a védelemre. Ez később súlyos emberveszteséget okozott az amerikai inváziós erőknek.^[4]

Végtisztesség

2000-ben megtalálták a Makinon eltemetett 19 tengerészgyalogos holttestét. A földi maradványokat az amerikai védelmi minisztérium Hawaii-on működő azonosító laboratóriumába szállították, ahol megállapították kilétüket. Hat katonát családja helyezett örök nyugalomra, a többieket az arlingtoni nemzeti sírkertben temették el katonai tiszteletadás mellett. A gyászbeszédet James L. Jones tábornok, a tengerészgyalogosok parancsnoka mondta. A japánok által kivégzett katonák holtteste nem került elő.^[5]

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Makin Island raid című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.