Ligeti Vilma

Ligeti Vilma (Ungvár, 1912. július 1. – Budapest, 1982. szeptember 13.) magyar írónő, zenetanár.

Élete

Apja nyomdász volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán zongoratanári oklevelet szerzett, majd Kiskunhalason zenetanárként dolgozott. 1937-ben Franciaországba került, ahol zongoratanár volt, de cikkeket is írt. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, a nőmozgalom illegális lapját szerkesztette. 1947-ben visszatért Magyarországra. 1947 és 1952 között különböző kulturális és külügyi állásokat látott el, később csak írásaiból élt. 1961-tól 1964-ig tanulmányúton volt Indiában és tapasztalataiból több könyvet is írt.

Főbb művei

• Hazatérés (színmű, Budapest, 1948)
• Daloló holnapok (színmű, Budapest, 1949)
• Ének a Tiszaparton (regény, Budapest, 1951)
• A Horthy korszak rövid önéletrajza (publicisztikai írások, Budapest, 1953)
• Aranyköd (regény, Budapest, 1957)
• Siva árnyékában (Budapest, 1966)
• A Gangesz partján (Budapest, 1969)
• Indiai arcképek (Budapest, 1977)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Fedor Ágnes: Búcsú Ligeti Vilmától (1982. október 3.) Magyar Nemzet, 232. szám, 7. o. Online elérés