Lebegés (hangtan)

Felül két közeli frekvenciájú rezgés, alul az eredményként kapott különbségi rezgés

Két közeli frekvenciájú hang együttes megszólaltatásakor egy periodikusan ingadozó erősségű hangot hallunk. Ezt a jelenséget lebegésnek nevezzük. A lebegés frekvenciája megegyezik a megszólaltatott hangok frekvenciáinak különbségével. Ez belátható a következő trigonometriai összefüggés alapján:

cos 2 π f 1 t + cos 2 π f 2 t = 2 cos ( 2 π f 1 + f 2 2 t ) cos ( 2 π f 1 f 2 2 t ) {\displaystyle \cos {2\pi f_{1}t}+\cos {2\pi f_{2}t}=2\cos \left(2\pi {\frac {f_{1}+f_{2}}{2}}t\right)\cos \left(2\pi {\frac {f_{1}-f_{2}}{2}}t\right)} , tehát az f 1 {\displaystyle f_{1}} és f 2 {\displaystyle f_{2}} frekvenciájú rezgések összetételekor olyan eredő rezgést kapunk, aminek a frekvenciája f 1 {\displaystyle f_{1}} és f 2 {\displaystyle f_{2}} számtani közepe, és amit egy | f 1 f 2 | / 2 {\displaystyle |f_{1}-f_{2}|/2} rezgésszámú szinuszhullám modulál.

Távíró jelek vételénél a helyi oszcillátorral állítjuk elő a kívánt hangmagasságot, a beat-frekvenciát.

Források

  • Magyarított audiovizuális Flash prezentáció a lebegés jelenségéről. Szerző: David M. Harrison


Ez a fizikai témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!