Kétirányú kommunikáció : A kétirányú kommunikáció fő csoportjai, Példák kétirányú kommunikációs hálózatokra, További információk, Kapcsolódó szócikkek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Kétirányú kommunikáció

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2006 februárjából)

Egy kétirányú kommunikációs rendszerben a jelek a kapcsolatban lévő pontok között mindkét irányban haladhatnak.

Kétirányú kommunikációs csatornákat alkalmaznak a kommunikációs rendszerek legnagyobb részében, amelyek megfelelnek egy "kétirányú út"nak a két végpont között, vagy jellemzően "egyirányú kommunikáció" folyik a végpontok között, azonban létezik egy "visszairányú út" is, amelyen vezérelni, felügyelni, szabályozni lehet a végberendezést.

A kétirányú kommunikáció fő csoportjai

Fél(half)-duplex

A kommunikációs kifejezések között az inkább angol kifejezéssel használt half-duplex-nek nevezett rendszer megengedi mindkét irányban a kommunikációt, de egyidőben csak egy irány használható, a két átviteli irány azonos időben szimultán nem használható. Néhány rádiórendszerben ezt a működési módot használják, itt a "vége" vagy "over" kifejezés jelzi, hogy az eddig használt irány megfordul vagy megfordítható. Természetesen egyéb eljárások is használhatók arra, hogy biztosítsák az egyidőben egy irány szerinti átvitelt, a half-duplex működési módot.

A legjobb analógia egy half-duplex rendszerre egy olyan út, amelynek nincs kereszteződése, és mindkét végén egy-egy forgalmi lámpa van (például egy útjavítás). A forgalom mindkét irányban folyhat, de a jelzőlámpák szabályozzák, hogy adott időben éppen melyik irány engedélyezett. Természetesen a jelzőlámpákat összehangoltan kell működtetni.
A második legjobb hasonlatban két vasútállomás van, amit egyetlen sínpár köt össze, amin egyidőben csak egy irányban mehet vonat.

Teljes(full)-duplex

Egy, az elterjedt angol szóhasználattal full-duplex rendszer megengedi a kétirányú kommunikációt, de eltérően a half-duplex rendszertől szimultán módon. Egy telefonrendszer általában full-duplex, mert mind a hívó, mind a hívott egyszerre is beszélhet. A beszélt nyelvekben azonban többnyire udvariatlanság egymás szavába vágni, de ez nem a csatorna, hanem a kód tulajdonsága. A jelnyelvi kommunikáció általában full-duplex; itt nincs a beszélt nyelvihez hasonló korlátozás.

Az előzőknek megfelelően az analógia most egy kétsávos út, ahol egy-egy sáv van kijelölve egy-egy forgalmi irányra.

Példák: telefon, mobiltelefon stb.