Jimmie Johnson

Jimmie Johnson
Jimmie Johnson a 2015-ös Daytona 500-on
Életrajzi adatai
Teljes neve	Jimmie Kenneth Johnson
Született	1975. szeptember 17. (48 éves) El Cajon, Kalifornia
Nemzetisége	amerikai
Pályafutása
Kategória	Sprint Cup Series, Xfinity Series
Aktív évei	2001–
Csapata	Hendrick Motorsports (Csapattárs: Chase Elliott, William Byron, Alex Bowman)
Rajtszáma	48
Nagydíjak száma	525
Világbajnoki címek	7
Győzelmek	83
Első rajtkockák	35
Első nagydíj	2001-es UAW-GM Quality 500
Első győzelem	2002-es NAPA Auto Parts 500
Legutolsó győzelem	2016-os Auto Club 400
2018-os VB-helyezés	14.
Jimmie Johnson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmie Johnson témájú médiaállományokat.

Jimmie Johnson, teljes nevén Jimmie Kenneth Johnson (El Cajon, Kalifornia, 1975. szeptember 17. –) a NASCAR Cup Series-kategóriájában versenyez.

A sorozatban 2001-ben futotta első versenyeit, első teljes szezonjára 2002-ben került sor. Ekkor rögtön meg is szerezte első győzelmeit, ezenkívül az ötödik helyen zárt újoncévében. 2006 és 2010 között sorozatban öt bajnoki címet szerzett, amelyhez még egyet hozzátett 2013-ban, majd 2016-ban újabb bajnoki címet nyert, ezzel a pedig a sorozat történetének legeredményesebb versenyzője Richard Pettyvel és Dale Earnhardtdal holtversenyben, akik egyaránt hétszer bizonyultak a legjobbnak.

A sorozat legnagyobb presztízzsel bíró versenyét, a Daytona 500-at kétszer nyerte meg, 2006-ban és 2013-ban. Ezeken kívül érdemes megemlíteni karrierje során szerzett összesen hetvenhét futamgyőzelmét, amivel az örökranglista hetedik helyén áll Petty, David Pearson, Jeff Gordon (korábbi csapattársa), Bobby Allison, Darrell Waltrip és Cale Yarborough mögött.

Hat pályán is ő a legsikeresebb versenyző a győzelmeket tekintve, ezek az Auto Club Speedway (6), Charlotte (7), Dover (10), Kansas (3, Gordonnal holtversenyben), Las Vegas (4) és Texas (6). A NASCAR speciális szezon végi rájátszása, a Chase for the Championship 2004-es életre hívása óta ő az egyetlen pilóta, akinek sikerült ebbe minden egyes szezonban bejutnia.

Karrierje

Kezdetek

Johnson 1980-ban, vagyis mindössze négyévesen kezdett el versenyezni, azonban ekkor még a korosztályának megfelelő méretű motorkerékpárokkal. Hétévesen már bajnokságot és futamokat nyert, egy térdsérülés ellenére is.^[1] Ezt követően a Mickey Thompson Entertainment Group (MTEG) Stadium Racing Series című sorozatban versenyzett, ahol további díjakat zsebelt be.

1993-ban már off-road versenyeken indult, stadionokban és sivatagi versenyeken is, immár autókkal. 1996-ban a Herzog Motorsportshoz került a Short Course Off-Road Drivers Association (SODA) szervezet által rendezett versenyeken.^[1] Egy évvel később, 1997-ben a SODA Class 8 elnevezésű géposztályában versenyzett, az ott használt Trophy Truck versenygépek teljesítménye elérte a nyolcszáz lóerőt is.^[2] Ebben az évben Scott Taylorral és Brendan Gaughannel harcolt a bajnoki címért, és kétszer is versenyt tudott nyerni a Lake Geneva Racewayen május elején.^[3] A harmadik versenyhétvégén, Antigóban ismét az élen végzett az első versenyen, a második pedig Gaughan mögött másodikként zárt.^[4] Júliusban a sorozat ismét Lake Genevában vendégeskedett, itt Johnson megnyerte a szombati versenyt, míg vasárnap a dobogó második fokára állhatott fel.^[5] A bajnokságot végül Taylor nyerte Gaughan és Johnson előtt.^[6] A SODA, SCORE és MTEG-sorozatokban összesen huszonöt győzelmet és száz dobogós helyezést gyűjtött össze, ezen kívül hatszor volt bajnok, valamint mindhárom kategóriában volt az év legjobb újonca.^[7]

1998-ban, amikor belépett az American Speed Association szervezetbe, aszfaltozott oválpályákon kezdett versenyezni, ezzel együtt pedig részszezonos programban elindult az 1998-as Busch Seriesben (ma Xfinity Series).^[1][8] Ugyanebben az évben ő lett az ASA legjobb újonca.^[8] Egy évvel később két győzelmet szerzett, és harmadik lett az év végi összesítésben. 2000-re ismét, ebben a sorozatban is a Herzog Motorsports versenyzője lett. A szezon során látványos balesetet szenvedett Watkins Glenben. Azért, hogy elkerülje az ütközést vetélytársával, Dennis Demersszel, jobbra rántotta a kormányt, emiatt pedig irányíthatatlanná vált az autója. Az incidens végkimenetele egy frontális ütközés lett a pályát övező korláttal, 250 km/órás tempónál. Sokan ekkor azt hitték, hogy Johnson súlyos sérüléseket szenvedett, esetleg meghalt, azonban az eset végén a pilóta sértetlenül szállt ki autójából. A nem túl eseménydús szezon végén tizedikként zárt, győzelem nélkül. 2001-ben Chicagolandben ismét nyerni tudott egy futamot, és nyolcadikként fejezte be az évet.

Ugyanebben a szezonban elkezdett versenyezni a Winston Cup Seriesben is (ma Sprint Cup Series) a Hendrick Motorsports 48-as rajtszámú Lowe's Chevrolet-jében.^[7][9][10]

2002–2005: az első teljes évek a Cup Seriesben

A Hendrick Motorsports elégedett volt Johnson teljesítményével, így 2002-től teljes szezonban alkalmazta őt. Első pole-pozícióját rögtön a szezon első versenyén, a Daytona 500-on megszerezte. Ezzel akkor mindössze a második újonc volt Loy Allen 1994-es elsősége után, aki ezt meg tudta csinálni. Első futamgyőzelmére is mindössze tizenhárom futamot kellett várnia, ekkor az Auto Club Speedwayen végzett az élen. Ő lett az első újonc, aki egy pályán kétszer is nyerni tudott volna egy év során, valamint ugyancsak ő volt az első, aki vezethette a pontversenyt. Azzal, hogy begyűjtött három győzelme mellé négy edzéselsőséget is, a legjobb újonceredményt hozta szezon végi ötödik helyével Tony Stewart (1999) óta.^[11] Az imént említett eredmények mellett Johnson begyűjtött hat top 5-ös és 21 top tízes helyezést is.^[7][9]

A 2003-as Winston Cup Series során Johnson az örökranglista kilencedik helyéig kapaszkodott fel azzal, hogy megszakítás nélkül hatvankilenc héten keresztül a legjobb tíz között állt a pontversenyben. Versenyt hármat tudott nyerni (a charlotte-i Coca Cola 600-at és mindkét New Hampshire-i futamot), időmérőn kétszer végzett az élen (Kansas, Pocono), tizennégyszer végzett a legjobb öt, és hússzor a legjobb tíz között. Az év során megnyerte az All-Star versenyt is, és Matt Kenseth mögött már második tudott lenni, megelőzve jövőbeli csapattársát, Dale Earnhardt Jr.-t.^[12]

A 2004-es szezon rosszul indult Johnson számára az első két futamon elért negyvenegyedik és tizenhatodik hely miatt. A rossz futamok után nyerni tudott Carolinában és Darlingtonban, majd ezt követően Charlotte-ban és mindkét poconói versenyen is. Az igazán jó folytatás viszont hamar szertefoszlott, ugyanis Talladegában csak 37., Kansasben pedig csak 32. lett, így ismét messze került a közvetlen élmezőnytől. Később a Chase-ben, vagyis a bajnoki címért folytatott rájátszásban is tudott futamot nyerni, azonban Martinsville-i sikerét egy tragédia árnyékolta be. A csapatfőnök Rick Hendrick fia, Ricky és hét másik utas egy repülőbaleset áldozata lett, erről pedig csak a leintés után értesítették őt, hogy a vezetésre tudjon koncentrálni.^[13] Év végén nyolc győzelem, 20 top 5-ös és 23 top 10-es pozíció állt a neve mellett, ami ismét a második helyhez volt elegendő.^[9][14]

2005-ben ismét számos futamgyőzelmet szerzett, ő nyert ugyanis Las Vegasban, a Lowe’s Motor Speedwayen, Doverben, majd ismét Lowe's-ban, ezzel a „hazai” pályán (Johnsonnak és a charlotte-i pályának ekkor egyaránt a Lowe's volt a főszponzora) már négy egymást követő futamgyőzelemnél tartott. A szezon végén reális esélye volt pályafutása első bajnoki címének megszerzésére, azonban egy baleset miatt az egész versenye arról szólt Homesteadben, hogy felzárkózzon, és mivel ez csak az ötödik helyig sikerült, harmadszor is másodikként zárta az aktuális szezont.

2006–2010: a bajnoki évek

2006-ban rögtön úgy indította a szezont, hogy pályafutása során először megnyerte a Daytona 500-at. A következő versenyen, Kaliforniában második lett, majd Las Vegasban ismét az élen végzett. Ehhez újabb sikereket tudott hozzátenni a Brickyard 400-on, majd Martinsville-ben és Talladegában. Ezzel a teljesítményével ő lett a modern éra történetének első versenyzője, aki első öt évében legalább három győzelmet szerzett. Év végén a rekord mellé őt választották az év legjobb versenyzőjének, ugyanis jó teljesítménye karrierje első bajnoki címével is párosult. A szezonzáró után ötvenhat ponttal előzte meg Matt Kensethet.^[7][9][15]

2007-ben még előző évi teljesítményét is meg tudta fejelni. Ebben az idényben tízszer haladt át elsőként a célvonalon, hússzor végzett a legjobb öt, és huszonnégyszer a legjobb tíz között. A Chase után (ahol a legjobb teljesítményt nyújtotta 5,0-es helyezésátlaggal) sorozatban második bajnoki címét ünnepelhette. Decemberben egy komoly edzésbe kezdett John Sitaras személyi edzővel, hogy kiegyensúlyozza az erejét, ugyanis a folyamatos balról ható G-erők miatt nem volt egyforma fizikailag a teste két oldala.^[16][17] Két év alatt a testzsírszázaléka 20-ról 8-ra csökkent.^[18] Ennek az edzésmunkának is köszönhetően 2009-ben ő lett az első autóversenyző, aki az Associated Pressnél az év férfi sportolója lett.^[19][20]

A 2008-as szezon végén a második olyan versenyző lett Cale Yarborough után, aki három egymást követő évben is bajnoki címet tudott szerezni. Szezonbeli hét győzelmének köszönhetően a harmadik legsikeresebb aktív versenyző lett, ezen kívül szerzett hat pole-pozíciót és tizenöt top 5-ös helyezést.^[9][21]

2009-ben zsinórban negyedik Cup-bajnoki címét szerezte, erre előtte senki nem volt képes. Azzal, hogy ebben a szezonban is nyert hétszer, immár nyolcadik olyan szezonjánál tartott, amikor legalább három győzelmet össze tudott gyűjteni. Ugyancsak ő volt az egyetlen olyan pilóta, aki a Chase létrehozása óta minden egyes szezonban bejutott ebbe a sajátos, NASCAR-ra jellemző rájátszásba. Év végén már harmadszor lett az év autóversenyzője, ezzel beállította Jeff Gordon, Mario Andretti és Darrell Waltrip rekordját.

Johnson győzelmi sorozata 2010-ben sem szakadt meg, ugyanis ötödször is őt koronázták meg a Sprint Cup Series királyának. Két futamon indulhatott az első rajthelyről, ezen kívül hat győzelmet szerzett, és tizenhétszer zárt a legjobb öt között. 2010 végére már a legjobb tíz között állt a pályafutása során szerzett futamgyőzelmeket tekintve. Negyedszer is ő lett az év autóversenyzője, erre addig csak csapattársa, Gordon volt képes.^{[9][22][23][24]} Év végén megnyerte Tony Stewart jótékonysági versenyét, a Prelude to the Dreamet, az Eldora Speedway dirt pályán, ezzel élete első győzelmét szerezte ilyen borításon.^[25]

2011: egy küzdelmes év

2011 elején Johnson egy negyedik hellyel indított a Budweiser Shootout gálaversenyen azután, hogy huszonharmadik helyről indult.^[26] Egy héttel később a Daytona 500 nem sikerült jól számára, ugyanis huszonharmadik rajthelyét csak egy huszonhetedik helyre tudta váltani, miután a huszonkilencedik körben balesetbe keveredett.^[27] A daytonai verseny után a Subway Fresh Fit 500-on harmadik lett, amit egy tizenhatodik hely követett, ezután viszont kétszer is a legjobb öt között zárt.^[26]

Statisztikai értelemben 2011 volt pályafutása második legrosszabb szezonja annak ellenére, hogy év végén hatodikként zárt. Mindössze két futamot tudott nyerni, ebből az első a talladegai Aaron's 499 volt. A pálya sajátosságaiból adódóan a versenyzők párokra oszlottak, úgy tandemeztek a lehető legnagyobb sebesség elérése érdekében, Johnson párja pedig a csapattárs Dale Earnhardt Jr. volt. Az utolsó körökben ők ketten az ötödik-hatodik helyen haladtak két másik pár, a két csapattárs (Gordon-Martin) és két Richard Childress Racing-versenyző (Bowyer-Harvick) mögött. A végén Earnhardtnak sikerült Johnsont az élre „tolnia”, aki végül mindössze 2 ezredmásodperccel (0,002 mp) előzte meg Bowyert. Ez a pálya történetének legszorosabb befutója, és az egész NASCAR történetében is a holtversenyes legszorosabb finis (a 2003-as Carolina Dodge Dealers 400-on ugyanekkora különbség döntött).^[28] A következő négy futamon egyaránt be tudott kerülni a legjobb tizenöt közé, a Coca Cola 600-at Charlotte-ban viszont motorhiba miatt nem ért célba.^[26] Egy héttel később ugyanúgy nem ért el jó eredményt, mert bár célbaért, mindössze huszonhetedikként intették le.^[29] A következő versenyen, a Toyota/Save Mart 350-en már jobb eredményt ért el, ezen hetedik lett, ennek köszönhetően pedig felkapaszkodott a tabella harmadik helyére.^[30]

Amikor a mezőny visszatért Daytonába, a Coke Zero 400-ra, Johnson és Earnhardt ismét egymást segítve versenyeztek a futam nagy részében, egészen addig, amíg Johnson ki nem hajtott egy boxkiállásra. A verseny utolsó körében minden problémája ebből adódott, ugyanis a mezőny sűrűjében belekeveredett egy balesetbe, emiatt pedig csak a huszadik helyen zárt.^[31] A következő két helyszínen sokkal jobb eredményekkel tudott kirukkolni, ugyanis egy harmadik és egy ötödik helyet szerzett a Quaker State 400-on és a Lenox Industrial Tools 301-en.^[26] Két héttel később Indianapolisban ismét egy gyengébb eredmény jött neki össze, ugyanis a verseny befejezése előtt mindössze harminc körrel úgy alakult a taktikája, hogy még egyszer ki kellett állnia tankolni.^[32] Poconóban negyedik lett, Watkins Glenben tizedikként zárt, ezt követően pedig összeszedett három top 5-ös eredményt is.^[26][33] Az alapszakaszt keserű szájízzel fejezhette be, ugyanis mindössze harmincegyedik lett. A Chase-ben sikerült megszereznie második futamgyőzelmét, azonban ez csak egy hatodik helyre volt elég. A bajnoki címet 2006 után ismét Tony Stewart nyerte.

2012

Johnson a 2012-es szezont egy tizennegyedik hellyel kezdte a Budweiser Shootouton, miután egy balesetbe keveredett a 74. körben.^[34] A Daytona 500-at fel kellett adnia, ugyanis rögtön a második körben Elliott Sadler beleforgatta a falba, emiatt pedig olyan súlyos sérülést szenvedett az autója, hogy nem tudta folytatni, végül pedig negyvenkettedikként rangsorolták. A balesetben egyébként benne volt kettejükön kívül a dominóeffektus következtében David Ragan, Danica Patrick, Kurt Busch és Trevor Bayne is.^[35] A következő három versenyen szerzett negyedik, második és kilencedik helyével felkapaszkodott a tabella tizenegyedik helyére.^[36][37]

Az Auto Club 400-on a tizedik helyen helyen állt, amikor elkezdett folyni az olaj az autójából. Nagy szerencséjére a versenyt eső miatt félbeszakították, így nem kellett attól félnie, hogy visszaesik, és rossz helyen rangsorolják, esetleg kiesik.^[38] Martinsville-ben tizenkettedik lett, miután az utolsó néhány körben, a green-white-checker befejezésnél ütközött.^[39] A következő futamon úgy lett második, hogy szinte végig vezetett, és csak a legvégén előzte meg őt Greg Biffle.^[40] Ezután Kansasben harmadik, Richmondban hatodik lett, Talladegában viszont csak harmincötödikként zárt, miután a 110. körben elfüstölt a motorja.^[41][42]

Első győzelmét Darlingtonban, a Bojangles' Southern 500-on szerezte meg, ez volt a Hendrick Motorsports kétszázadik Cup-győzelme.^[43] Egy héttel később beállította csapattársa, Jeff Gordon és a legendás Dale Earnhardt rekordját azzal, hogy harmadszor nyerte meg az NASCAR Sprint All-Star Race-t.^[44] A Coca Cola 600-on tizenegyedik lett azután, hogy a 354. körben büntetést kapott.^[45] A következő versenyen, a FedEx 400-on megszerezte szezonbeli második győzelmét.^[46] A Pocono 400-on komoly felzárkózást mutatott be, ugyanis a huszonhatodik helyről indulva egészen a negyedik helyen fel tudott kapaszkodni.^[47] A következő két futamon egyaránt ötödik lett, ezzel pedig már negyedik volt a bajnokságban, tehát biztos Chase-résztvevőnek mondhatta magát.^[48] Kentuckyban hatodik lett szezonbeli első pole-pozíciója után.^[49] 2012 során harmadszor, pályafutása alatt pedig már negyedszer tudott nyerni Indianapolisban, a Brickyard 400-on, ezzel beállította Gordon rekordját, ami a legtöbb sikert illeti a verseny történetében.^[50]

A Chase-ben sorozatban három top 5-ös hellyel kezdett, majd hetedik lett, ezzel pedig egymás után négyszer végzett a legjobb tíz között. Texasban megszerezte karrierje hatvanadik futamgyőzelmét, és hét ponttal vezetett Brad Keselowski előtt.^[51] Phoenixet egy defekt miatt a falban végezte, és csak harminckettedik lett, így Keselowski került lépéselőnybe.^[52] A szezonzárón, Homesteadben a bajnoki címért versenyezhetett, erre azonban egy büntetés és egy váltóprobléma miatt minden esélye elszállt. Végül a szezont harmadikként zárta Keselowski és Clint Bowyer mögött.^[53]

2013: egy újabb bajnoki cím

2013 első versenyét, a Sprint Unlimitedet nem fejezte be, ugyanis a tizenhatodik körben tömegbalesetbe keveredett Kyle és Kurt Buschsal, Jeff Gordonnal, Mark Martinnal és Denny Hamlinnel együtt.^[54] A Budweiser Duel kvalifikációs verseny első felvonásában negyedik lett, ami egy kilencedik rajtpozíciót ért neki a Daytona 500-on. A verseny elején vezetni tudott, azonban később visszacsúszott a mezőny közepéig. A leintéshez közeledve ismét előre keveredett, az utolsó sárga zászlónál például Brad Keselowskival harcolt az első helyen. Az utolsó körben vissza tudta verni Earnhardt Jr. és Martin támadását is, így megszerezte karrierje második Daytona 500-győzelmét.^[55] Ezzel a győzelemmel előző, 2006-os sikere óta először végzett a huszonhetediknél jobb pozícióban, ugyanis az előző hat verseny mindegyikén hátráltatta őt baleset vagy műszaki hiba.

A jó sorozat folytatódott, ugyanis a következő versenyen, Phoenixben második lett Carl Edwards mögött. Las Vegasban hatodik lett, a következő futamon, Bristolban egy megpördülés miatt csak huszonkettedikként zárt. Fontanában tizenkettedikként intették le, majd Martinsville-ben dominálni tudott, és az 500 körből 346-ot élen töltve szerezte meg nyolcadik futamgyőzelmét ezen a helyszínen. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően nyáron voltak olyan időszakai is a szezonnak, amikor több mint két futamgyőzelemnyi ponttal vezetett az őt üldözők (Carl Edwards és Clint Bowyer) előtt. Richmondi tizenkettedik, talladegai ötödik és darlingtoni negyedik helye még megnyugtatóbb előnyt biztosított neki a pontversenyben Edwardsszal szemben.

Az All-Star versenyt pályafutása során negyedszer tudta megnyerni. Ezt egy gyors kiállásnak köszönhette, aminek hála másodikként kezdhette meg az utolsó újraindítás utáni tíz kör, majd a végén meg tudta előzni Kasey Kahne-t.^[56] Doverben hiába vezetett 143 kört, Juan Pablo Montoya szabálytalan megelőzéséért büntetést kapott, és végül csak tizenhetedik lett. A hiba nem volt nagy hatással a teljesítményére, ugyanis Poconóban megszerezte szezonbeli harmadik futamgyőzelmét úgy, hogy az első rajthelyről is ő indulhatott, valamint ő vezette a legtöbb kört is a verseny során. Ezzel az elsőséggel kilencéves nyeretlenségi sorozatot szakított meg ezen a pályán, ugyanis legutóbb 2004-ben tudott itt nyerni, igaz, akkor az év mindkét versenyét megnyerte, amit Poconóban rendeztek. Michiganben sokáig Greg Biffle-t üldözte az első helyért, azonban öt körrel a vége előtt defektet kapott, és végül csak huszonnyolcadikként rangsorolták, ez volt az addigi legrosszabb eredménye 2013-ban.^[57] Sonomában kilencedikként zárt, Kentuckyban pedig ismét esélye volt a győzelemre. Ám hiába vezetett 182 kört is, egy újraindításnál egyszerűen elaludt, és nehezen vette fel a tempót. A nagy sebességkülönbség miatt a mögötte érkező Joey Logano meglökte, és ki is forgatta. A nagy balesetet el tudta kerülni, és később a leintésig vissza tudott kapaszkodni egészen a kilencedik pozícióig.

Azzal, hogy megnyerte a Coke Zero 400-at, elmondhatta magáról, hogy az év mindkét daytonai versenyén az élen végzett. Itt közel száz kört töltött az élen, és a végén vissza tudta verni Tony Stewart és Kevin Harvick támadását is. Két daytonai győzelmet egy szezonban előtte legutóbb Bobby Allison tudott szerezni, még 1982-ben.^[58] Ezzel a győzelemmel és az egész szezonban nyújtott teljesítményével sokat tudott javítani az úgynevezett restrictor plate-pályákon mutatott 2012-es formájához képest. Egy évvel korábban mindkét daytonai versenyen baleset miatt esett ki, Talladegában pedig egyszer szintén baleset, egyszer pedig műszaki hiba vetett véget a versenyének. New Hampshire-ben hiába szerezte meg a második rajthelyet, autója megbukott a kvalifikációt követő műszaki átvizsgáláson, a felügyelők szerint ugyanis túl alacsonyan volt az autó padlólemeze. A büntetés az lett, hogy Johnsont a rajtrács végére, a 43. pozícióba száműzték, ezzel pályafutása során először volt kénytelen a rajtrács legutolsó helyéről indulni.^[59] A verseny aztán a folyamatos felzárkózásról szólt: az első körökben máris megelőzött hét autót, ötven kör után pedig már a legjobb 20 között jegyezték. 165 kör után a top 10-be is felzárkózott, a kockás zászlót pedig végül hatodikként látta meg.^[60] Indianapolisban az időmérő és a futam során is nagy csatát vívott Ryan Newmannel. Az időmérőt minimális különbséggel Newman nyerte, azonban a futamon úgy nézett ki, Johnson megfordíthatja a szerencséjét. A verseny során ő töltötte a legtöbb kört az első pozícióban, azonban végül vasárnap is Newman diadalmaskodott, miután egy kiállásnál Johnson szerelői csapata nem dolgozott elég gyorsan.

Poconóban azután, hogy a verseny elején sokáig vezetett, ismét egy defekt okozott neki bosszúságot. Ezt ráadásul nem is úszta meg olyan olcsón, mint a korábbiakat, ugyanis a kidurranó gumi miatt irányíthatatlanná váló autó több közepes sérülést is elszenvedett. Ezt kisebb időveszteség árán sikerült megjavítani a szerelőknek a boxban, azonban ezt követően csak a kármentés lehetett a cél, ami egy tizenharmadik hely formájában sikerült is. Az alapszakasz végére elhagyta őt a szerencse, ugyanis az utolsó három futamon sorrendben 36., 28. és 40. tudott csak lenni.

Az alapszakasz végén mutatott gyengébb forma miatt a Chase-be csak másodikként került be azok után, hogy sokáig tetemes előnnyel vezetett. A Chase első két futamán egy ötödik és egy negyedik hellyel indított, Doverben aztán 243 kört az élen töltve meg tudta szerezni a győzelmet is, egyúttal megváltva helyét a következő körben.^[61] A következő néhány verseny Johnson szempontjából azzal telt, hogy a Chase-t vezető Matt Kensethet üldözte. Végül Talladegában sikerült ismét az élre állnia, azonban Martinsville-ben Kenseth győzelmének köszönhetően egálra alakította az állást. Phoenixben Johnson kétszer is megúszott egy-egy balesetet, és végül harmadik lett, ismét megelőzve Kensethet, huszonnyolc pontos előny kiépítve. Ennek köszönhetően egy visszafogott kilencedik hely is elég volt neki Homesteadben, hogy bebiztosítsa hatodik bajnoki címét.

2014 óta: visszaesés, majd másodvirágzás

2014 volt Johnson addigi legrosszabb szezonja. Az egész év egy hullámvasúthoz volt hasonlítható az ő szempontjából, ugyanis sokszor egy jó-egy rossz volt a sorminta az eredményeit tekintve. A szezont kimondottan rosszul kezdte, ugyanis az első tizenegy versenyen egyetlen győzelmet sem tudott szerezni. Ekkor félő volt, hogy megdől az ide vonatkozó negatív rekordja, ugyanis tizenkét versenyhétvégénél többet sohasem kellett várnia arra, hogy megszerezze első futamgyőzelmét az adott évad során. Erre végül 2014-ben sem került sor, ugyanis a tizenkettedik hétvégén, Charlotte-ban megnyerte a Coca-Cola 600-at (2005 óta először), majd rögtön utána, egy héttel később a doveri versenyt is.^[62][63] Egymást követő két futamgyőzelme a tizenharmadik duplázása volt pályafutása során.

Később megszerezte karrierje első győzelmét Michiganben, azonban a jó eredmény nem bizonyult tartósnak, miután a következő két versenyen kiesése után egyaránt negyvenkettedikként értékelték.^[64] A következő három versenyen sem sikerült beverekednie magát a legjobb tíz közé, legjobb eredménye egy tizennegyedik hely volt Indianapolisban. A rossz eredmények ellenére is negyedikként kvalifikálta magát a Chase-be, ahol az első körből is továbbjutott, köszönhetően egy tizenkettedik, egy ötödik és egy harmadik helynek. A következő, Eliminator Round körbe már nem jutott be, ugyanis a Contender Round során mindössze egy negyvenedik, egy tizenhetedik és egy huszonnegyedik helynek. Ezzel pályafutása során először zárt év végén tizediknél rosszabb pozícióban.

2015-öt jobban kezdte, ugyanis megnyerte a kvalifikációs versenyt, az egyik Budweiser Duelt, ötödik lett a Daytona 500-on (egymás után másodszor), és nyerni tudott már a második futamon, Atlantában.^[65] Las Vegasban baleset miatt csak negyvenegyedik lett, ezt követően viszont szerzett egy tizenegyedik és egy kilencedik helyet, Phoenixben és Kaliforniában. Texasban ismét nyerni tudott, Bristolban második, Richmondban pedig harmadik lett, ezzel fel tudott kapaszkodni a tabella negyedik helyéig. Kansasben egy kockázatos taktika jött be neki, ugyanis egy sárga zászlós periódus alatt úgy döntött, a mezőny nagy részével ellentétben nem megy ki tankolni és kereket cserélni, ezt pedig végül győzelemre tudta váltani Harvickkal és Earnhardttal szemben. Ez volt a harmadik győzelme mind az év során, mind ezen a pályán, ezenkívül ez a siker több mérföldkövet is jelentett neki, ugyanis kétszázadszor végzett a legjobb öt, 300. alkalommal pedig a legjobb tíz között.^[66] Charlotte-ban kétszer is megpördült, ráadásul ugyanazon a helyen, a második miatt pedig megsérült az autója, miután a boxutca falának csapódott, és csak negyvenedik lett. Doverben győzelmének köszönhetően a negyedik olyan pilóta lett, aki tízszer vagy többször tudott nyerni egy pályán. Ez már karrierje hetvennegyedik győzelme volt, aminek köszönhetően kettőre került Dale Earnhardt sikereinek számától (76).

Később szerzett több top 5-ös helyezést is, győznie azonban egészen Texasig nem sikerült. A texasi pálya Johnson egyik legsikeresebb pályája lett az elmúlt évek során, ugyanis ekkor már sorozatban negyedik szezonjában tudott itt versenyt nyerni, 2015-ben ráadásul mindkét versenyen ő végzett az élen. Hetvenötödik futamgyőzelme már csak eggyel volt kevesebb Earnhardténál, ráadásul ezzel a sikerrel egy húszfutamos nyeretlenségi sorozatot szakított meg. Második texasi győzelme idején már nem volt versenyben a bajnoki címért, ugyanis ismét kiesett a Chase egy korábbi szakaszában, és csak tizedikként zárta a szezont, második legrosszabb év végi helyezését produkálva.

2016-ban ugyanott és ugyanakkor, az atlantai második futamon szerezte meg szezonbeli első győzelmét. Ehhez már három hét múlva, Fontanában hozzá tudott tenni még egyet, ezzel előbb beérte, majd megelőzte a 76 győzelemnél megálló Earnhardtot, és az örökranglista hetedik helyére lépett előre.^[67][68] Később négy top 5-ös helyezést tudott összegyűjteni, így kényelmesen bejutott ismét a Chase-be.^[69] A szezon végére újra formába lendült, és további három győzelmet aratott – az utolsó, legfontosabbat a mindent eldöntő homesteadi versenyen, kihasználva két bajnoki riválisa, Carl Edwards és Joey Logano ütközését. Ezzel megszerezte hetedik bajnokságát, beállítva a két hétszeres bajnok, Richard Petty és Dale Earnhardt rekordjait.

Versenyzés más kategóriákban

Race of Champions

Johnson először a verseny 2002-es kiírásán vett részt az amerikai csapattal. Egyéniben hamar kiesett, Marcus Grönholm rögtön az első körben jobbnak bizonyult nála. Csapatban viszont Jeff Gordonnal és Colin Edwardsszal megnyerték a tornát. Két évvel később ismét részt vett az eseményen, ekkor azonban ismét hamar kiesett, ezúttal Mattias Ekström akkori DTM-bajnok ellen.

2006-ban csak nézőként vett részt, ugyanis néhány nappal a torna előtt megsérült, így nem indulhatott.^[70] A 2007-es kiírás során a nyolcaddöntőben Sébastien Bourdais győzte le őt.^[71][72]

Grand-Am

A Grand-Am sorozatba tartozó daytonai 24 órás autóversenyen először 2004-ben indult először, és nyolcadik lett. Egy évvel később aktuális csapattársaival már második tudott lenni.

2007-ben már a Grand-Am sorozat mindkét daytonai versenyén elindult, az elsőn kilencedik, a másodikon tizenkilencedik lett. 2008-ban megismételte három évvel korábbi eredményét, és ismét másodikként zárt Alex Gurneyvel és Jon Fogartyval.

Utoljára 2010-ben és 2011-ben indult Daytonában, és egy huszonegyedik, valamint egy tizenötödik hellyel távozott a versenyről.^{[73][74][75][76]} 2010-ben elindult a Watkins Glen-i hat órás viadalon is, ott hatodik lett.^[77]

Magánélet

1975. szeptember 19-én, kaliforniai El Cajonban született Cathy és Gary Ernest Johnson gyermekeként.^{[1][78][79][80]} Két öccse van, mindketten autóversenyzők, közülük Jarit szintén bemutatkozott a NASCAR-ban, igaz, csak a nevelőszériákban futott néhány versenyt. Jessie főleg offroad-viadalokon szerepel.^[81]

Középiskolájában, a Granite Hills High Schoolban, ahol az autóversenyzésen kívül több más sportágat is kipróbált, 1993-ban érettségizett. Az intézmény a tiszteletére minden sportcsapatánál visszavonultatta rajtszámát, a 48-ast.^[82][83][84]

Jelenlegi lakhelye az észak-karolinai Charlotte, itt él feleségével, Chandrával, akivel 2002-ben ismerkedett meg.^[85] A családnak két lánya van, Genevieve és Lydia.^[86][87]

The Jimmie Johnson Foundation

A Jimmie Johnson Foundationt 2006-ban hívta életre feleségével. A szervezet szegény gyermekeket, családokat és közösségeket segít, ezen kívül számos egyéb jótékonysági akcióban (Habitat for Humanity, Make-A-Wish Foundation) is részt vesz. Az alapítványt minden évben golftornát rendez San Diegóban, melynek bevételét a K-12 közoktatási program számára ajánlja fel.^[88]

2009-ben és 2010-ben a Jimmie Johnson Foundation 1,5 millió dollárt adományozott kaliforniai, oklahomai és észak-karolinai iskolák számára, hogy azok fedezni tudják alapvető szükségleteiket. Ezenkívül jelentős segítséget nyújt az Amerikai Vöröskereszt természeti katasztrófákkal kapcsolatos segítő munkáiban is.^[9][82][89]

Médiamegjelenések

Televízió, film

2005-ben egy cameoszerep erejéig saját magát alakította a Kicsi kocsi – Tele a tank című filmben. Ugyancsak 2005-ben feltűnt a Las Vegas című tévésorozatban.^[90]

2010-ben, a Daytona 500 januárban kezdődő előkészületeitől kezdve kamerák követték útját, erről a HBO tévécsatorna 24 televíziós sorozata készített dokumentumfilmet „Jimmie Johnson: Race to Daytona” címmel.^[91]

2013-ban vendég volt a The Ellen DeGeneres Show-ban, ahová friss Daytona 500-győztesként hívták, és megmérkőzött a műsorvezető Ellen DeGeneres ellen a gokartpályán.^[92] Szintén ebben az évben ő lett az első profi sportoló, aki vezethette az ESPN SportsCenter című hírműsorát.^[93]

2015-ben a Bubbi Guppik című gyerekeknek szóló animációs sorozatban egy Jimmie nevű ráknak kölcsönözte a hangját.

Nyomtatott sajtó

Több magazin, mint például a NASCAR Illustrated,^[94] a Sports Illustrated,^[95][96] a Men's Fitness^[97] és a Success.^[98]

Zene

Szintén egy cameoszerep erejéig feltűnt a The Avett Brothers együttes „Ain't No Man” című számában.^[99]

Videojátékok

Johnson 48-as rajtszámú Chevrolet-je feltűnt a NASCAR Racing 2003 Season és a NASCAR The Game: 2011 játékok borítóin.

A NASCAR 06: Total Team Control ő és akkori Hendrick Motorsportsos csapattársa, Jeff Gordon irányítható a játék Team Control módjában.^[100] A NASCAR Kart Racing játékban egyike a hat versenyzőnek, aki a játék borítóján szerepel, míg a Jimmie Johnson's Anything with an Engine-nek ő a főszereplője.

A Forza Motorsport 6-ben Johnson is egy kiválasztható versenyző lett a későbbi küzdelmekhez, miután kiadták a játékhoz a NASCAR-os bővítési csomagot, amelyben huszonnégy 2016-os autófestési minta szerepel, köztük Johnsoné.^[101] Magában a csomag kidolgozásában is komoly feladata volt, ebben csapattársa, Chase Elliott is a segítségére volt.^[102]

Statisztikái

Teljes Sprint Cup Series-eredménylistája

NASCAR Sprint Cup Series-eredmények
Év	Csapat	#	Autó	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	22	23	24	25	26	27	28	29	30	31	32	33	34	35	36	Poz.	Pont	Megj.
2001	Hendrick Motorsports	48	Chevy	DAY	CAR	LVS	ATL	DAR	BRI	TEX	MAR	TAL	CAL	RCH	CLT	DOV	MCH	POC	SON	DAY	CHI	NHA	POC	IND	GLN	MCH	BRI	DAR	RCH	DOV	KAN	CLT 39	MAR	TAL	PHO	CAR	HOM 25	ATL 29	NHA	52.	210	[103]
2002				DAY 15	CAR 28	LVS 6	ATL 3	DAR 6	BRI 7	TEX 6	MAR 35	TAL 7	CAL 1	RCH 31	CLT 7	DOV 1	POC 3	MCH 14	SON 35	DAY 8	CHI 4	NHA 15	POC 15	IND 9	GLN 16	MCH 7	BRI 34	DAR 9	RCH 13	NHA 9	DOV 1	KAN 10	TAL 37	CLT 6	MAR 6	ATL 22	CAR 37	PHO 15	HOM 8	5.	4600	[104]
2003				DAY 3	CAR 8	LVS 11	ATL 32	DAR 27	BRI 8	TEX 8	TAL 15	MAR 9	CAL 16	RCH 19	CLT 1	DOV 38	POC 12	MCH 16	SON 17	DAY 18	CHI 3	NHA 1	POC 15	IND 18	GLN 4	MCH 27	BRI 5	DAR 3	RCH 11	NHA 1	DOV 8	TAL 34	KAN 7	CLT 3	MAR 2	ATL 3	PHO 2	CAR 2	HOM 3	2.	4932	[105]
2004				DAY 5	CAR 41	LVS 16	ATL 4	DAR 1	BRI 16	TEX 9	MAR 4	TAL 4	CAL 2	RCH 2	CLT 1	DOV 32	POC 1	MCH 4	SON 5	DAY 2	CHI 2	NHA 11	POC 1	IND 36	GLN 40	MCH 40	BRI 3	CAL 14	RCH 36	NHA 11	DOV 10	TAL 37	KAN 32	CLT 1	MAR 1	ATL 1	PHO 6	DAR 1	HOM 2	2.	6498	[106]
2005				DAY 5	CAL 2	LVS 1	ATL 2	BRI 6	MAR 8	TEX 3	PHO 15	TAL 20	DAR 7	RCH 40	CLT 1	DOV 4	POC 6	MCH 19	SON 36	DAY 6	CHI 3	NHA 13	POC 12	IND 38	GLN 5	MCH 10	BRI 36	CAL 16	RCH 25	NHA 8	DOV 1	TAL 31	KAN 6	CLT 1	MAR 3	ATL 16	TEX 5	PHO 7	HOM 40	5.	6406	[107]
2006				DAY 1	CAL 2	LVS 1	ATL 6	BRI 30	MAR 3	TEX 11	PHO 7	TAL 1	RCH 12	DAR 4	CLT 2	DOV 6	POC 10	MCH 6	SON 10	DAY 32	CHI 6	NHA 9	POC 6	IND 1	GLN 17	MCH 13	BRI 10	CAL 11	RCH 23	NHA 39	DOV 13	KAN 14	TAL 24	CLT 2	MAR 1	ATL 2	TEX 2	PHO 2	HOM 9	1.	6475	[108]
2007				DAY 39	CAL 3	LVS 1	ATL 1	BRI 16	MAR 1	TEX 38	PHO 4	TAL 2	RCH 1	DAR 3	CLT 10	DOV 15	POC 42	MCH 19	SON 17	NHA 5	DAY 10	CHI 37	IND 39	POC 5	GLN 3	MCH 3	BRI 21	CAL 1	RCH 1	NHA 6	DOV 14	KAN 3	TAL 2	CLT 14	MAR 1	ATL 1	TEX 1	PHO 1	HOM 7	1.	6723	[109]
2008				DAY 27	CAL 2	LVS 29	ATL 13	BRI 18	MAR 4	TEX 2	PHO 1	TAL 13	RCH 30	DAR 13	CLT 39	DOV 7	POC 6	MCH 6	SON 15	NHA 9	DAY 23	CHI 2	IND 1	POC 3	GLN 7	MCH 17	BRI 33	CAL 1	RCH 1	NHA 2	DOV 5	KAN 1	TAL 9	CLT 6	MAR 1	ATL 2	TEX 15	PHO 1	HOM 15	1.	6684	[110]
2009				DAY 31	CAL 9	LVS 24	ATL 9	BRI 3	MAR 1	TEX 2	PHO 4	TAL 30	RCH 36	DAR 2	CLT 13	DOV 1	POC 7	MCH 22	SON 4	NHA 9	DAY 2	CHI 8	IND 1	POC 13	GLN 12	MCH 33	BRI 8	ATL 36	RCH 11	NHA 4	DOV 1	KAN 9	CAL 1	CLT 1	MAR 2	TAL 6	TEX 38	PHO 1	HOM 5	1.	6652	[111]
2010				DAY 35	CAL 1	LVS 1	ATL 12	BRI 1	MAR 9	PHO 3	TEX 2	TAL 31	RCH 10	DAR 36	DOV 16	CLT 37	POC 5	MCH 6	SON 1	NHA 1	DAY 31	CHI 25	IND 22	POC 10	GLN 28	MCH 12	BRI 35	ATL 3	RCH 3	NHA 25	DOV 1	KAN 2	CAL 3	CLT 3	MAR 5	TAL 7	TEX 9	PHO 5	HOM 2	1.	6622	[112]
2011				DAY 27	PHO 3	LVS 16	BRI 3	CAL 2	MAR 11	TEX 8	TAL 1	RCH 8	DAR 15	DOV 9	CLT 28	KAN 7	POC 4	MCH 27	SON 7	DAY 20	KEN 3	NHA 5	IND 19	POC 4	GLN 10	MCH 2	BRI 4	ATL 2	RCH 31	CHI 10	NHA 18	DOV 2	KAN 1	CLT 34	TAL 26	MAR 2	TEX 14	PHO 14	HOM 32	6.	2304	[26]
2012				DAY 42	PHO 4	LVS 2	BRI 9	CAL 10	MAR 12	TEX 2	KAN 3	RCH 6	TAL 35	DAR 1	CLT 11	DOV 1	POC 4	MCH 5	SON 5	KEN 6	DAY 36	NHA 7	IND 1	POC 14	GLN 3	MCH 27	BRI 2	ATL 34	RCH 13	CHI 2	NHA 2	DOV 4	TAL 17	CLT 3	KAN 9	MAR 1	TEX 1*	PHO 32	HOM 36	3.	2360	[41]
2013				DAY 1	PHO 2	LVS 6	BRI 22	CAL 12	MAR 1*	TEX 6	KAN 3	RCH 12	TAL 5	DAR 4	CLT 22	DOV 17	POC 1*	MCH 28	SON 9	KEN 9*	DAY 1*	NHA 6	IND 2*	POC 13	GLN 8	MCH 40	BRI 36	ATL 28	RCH 40	CHI 5	NHA 4	DOV 1*	KAN 6	CLT 4	TAL 13*	MAR 5	TEX 1*	PHO 3	HOM 9	1.	2419	[54]
2014				DAY 5	PHO 6	LVS 6	BRI 19	CAL 24	MAR 2	TEX 25	DAR 3	RCH 32	TAL 23	KAN 9	CLT 1*	DOV 1*	POC 6	MCH 1	SON 7	KEN 10	DAY 42	NHA 42	IND 14	POC 39	GLN 28	MCH 9	BRI 4	ATL 4	RCH 8	CHI 12	NHA 5	DOV 3	KAN 40	CLT 17	TAL 24*	MAR 32	TEX 1*	PHO 39	HOM 9	11.	2274	[113]
2015				DAY 5	ATL 1	LVS 41	PHO 11	CAL 9	MAR 35	TEX 1*	BRI 2	RCH 3	TAL 2	KAN 1	CLT 40	DOV 1	POC 3	MCH 19	SON 6*	DAY 2	KEN 9	NHA 22	IND 15	POC 6	GLN 10	MCH 39	BRI 4	DAR 19	RCH 9	CHI 11	NHA 6	DOV 41	CLT 39	KAN 3	TAL 18	MAR 12	TEX 1	PHO 5	HOM 9	10.	2315	[114]
2016				DAY 16	ATL 1	LVS 3*	PHO 11	CAL 1	MAR 9	TEX 4	BRI 23	RCH 3	TAL 22	KAN 17	DOV 25	CLT 3	POC 35	MCH 16	SON 13	DAY 35	KEN 32	NHA 12	IND 3	POC 16	GLN 40	BRI	MCH	DAR	RCH	CHI	NHA	DOV	CLT	KAN	TAL	MAR	TEX	PHO	HOM	-*	-*

Daytona 500

Év	Csapat	Gyártó	Rajt	Leintés
2002	Hendrick Motorsports	Chevrolet	1	15.
2003			10.	3.
2004			6.	5.
2005			2.	5.
2006			9.	1.
2007			21.	39.
2008			1	27.
2009			7.	31.
2010			3.	35.
2011			23.	27.
2012			8.	42.
2013			9.	1.
2014			32.	5.
2015			2.	5.
2016			26.	16.

Nationwide Series

NASCAR Nationwide Series-eredményei
Év	Csapat	#	Autó	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	22	23	24	25	26	27	28	29	30	31	32	33	34	35	Poz.	Pont	Megj.
1998	ST Motorsports	59	Chevy	DAY	CAR	LVS	NSV	DAR	BRI	TEX	HCY	TAL	NHA	NZH	CLT	DOV	RCH	PPR	GLN	MLW	MYB	CAL	SBO	IRP 25	MCH	BRI	DAR	RCH	DOV	CLT	GTY 15	CAR	ATL						67.	275	[115]
	Curb Agajanian Performance Group	43	Chevy																															HOM 33
1999	Herzog Motorsports	92	Chevy	DAY	CAR	LVS	ATL	DAR	TEX	NSV	BRI	TAL	CAL	NHA	RCH	NZH	CLT	DOV	SBO	GLN	MLW 7	MYB	PPR	GTY	IRP	MCH	BRI	DAR	RCH	DOV	CLT	CAR 25	MEM 12	PHO 18	HOM 39				63.	521	[116]
2000				DAY DNQ	CAR 22	LVS 26	ATL 27	DAR 36	BRI 24	TEX 24	NSV 10	TAL 29	CAL 15	RCH 12	NHA 13	CLT 16	DOV 20	SBO 6	MYB 15	GLN 43	MLW 9	NZH 14	PPR 18	GTY 13	IRP 11	MCH 6	BRI 23	DAR 38	RCH 22	DOV 18	CLT 28	CAR 13	MEM 8	PHO 40	HOM 6				10.	3264	[117]
2001				DAY 5	CAR 13	LVS 14	ATL 9	DAR 32	BRI 4	TEX 8	NSH 28	TAL 28	CAL 16	RCH 12	NHA 13	NZH 9	CLT 16	DOV 25	KEN 30	MLW 26	GLN 21	CHI 1	GTY 14	PPR 7	IRP 15	MCH 4	BRI 12	DAR 16	RCH 19	DOV 33	KAN 6	CLT 22	MEM 14	PHO 21	CAR 23	HOM 7			8.	3871	[118]
2004	Hendrick Motorsports	48	Chevy	DAY	CAR	LVS	DAR	BRI	TEX	NSH	TAL	CAL	GTY	RCH	NZH	CLT	DOV	NSH	KEN	MLW	DAY	CHI	NHA	PPR	IRP	MCH	BRI	CAL	RCH	DOV	KAN	CLT 3	MEM	ATL	PHO	DAR	HOM		98.	170	[119]
2005				DAY	CAL	MXC	LVS	ATL 3*	NSH	BRI	TEX	PHO	TAL			CLT 30						CHI 17	NHA	PPR	GTY	IRP	GLN	MCH	BRI	CAL 11	RCH	DOV	KAN	CLT 43	MEM	TEX	PHO	HOM	53.	876	[120]
		5												DAR 23	RCH 25		DOV 5	NSH	KEN	MLW	DAY
2006		48		DAY	CAL	MXC	LVS	ATL	BRI	TEX	NSH	PHO	TAL	RCH	DAR	CLT 7	DOV	NSH	KEN	MLW	DAY	CHI	NHA	MAR	GTY	IRP	GLN	MCH	BRI	CAL 21	RCH	DOV	KAN	CLT 42	MEM	TEX	PHO	HOM	84.	283	[121]
2007				DAY	CAL	MXC	LVS	ATL	BRI	NSH	TEX	PHO	TAL	RCH	DAR	CLT 6	DOV	NSH	KEN	MLW	NHA	DAY	CHI	GTY	IRP	CGV	GLN	MCH	BRI	CAL 4	RCH	DOV	KAN	CLT 32	MEM	TEX	PHO	HOM	82nd	387	[122]
2008	JR Motorsports	5	Chevy	DAY	CAL	LVS	ATL	BRI	NSH	TEX	PHO	MXC	TAL	RCH	DAR	CLT 10	DOV	NSH	KEN	MLW	NHA	DAY	CHI	GTY	IRP	CGV				CAL 17	RCH	DOV	KAN	CLT 33	MEM	TEX	PHO	HOM	69.	396	[123]
		48																									GLN 29	MCH	BRI
2011	JR Motorsports	7	Chevy	DAY	PHO	LVS	BRI	CAL	TEX	TAL	NSH	RCH	DAR	DOV	IOW	CLT	CHI	MCH	ROA	DAY	KEN	NHA	NSH	IRP	IOW	GLN 2	CGV	BRI	ATL	RCH	CHI	DOV	KAN	CLT	TEX	PHO	HOM		104.	01	[124]
2013	JR Motorsports	5	Chevy	DAY	PHO 12	LVS	BRI	CAL	TEX	RCH	TAL	DAR	CLT	DOV	IOW	MCH	ROA	KEN	DAY	NHA	CHI	IND	IOW	GLN	MOH	BRI	ATL	RCH	CHI	KEN	DOV	KAN	CLT	TEX	PHO	HOM			111.	01	[125]

Truck Series

NASCAR Craftsman Truck Series-eredmények
Év	Csapat	#	Autó	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	22	23	24	25	Poz.	Pont	Megjegyzés
2008	Randy Moss Motorsports	81	Chevy	DAY	CAL	ATL	MAR	KAN	CLT	MFD	DOV	TEX	MCH	MLW	MEM	KEN	IRP	NSH	BRI 34	GTW	NHA	LVS	TAL	MAR	ATL	TEX	PHO	HOM	104.	64	[126]

Rolex Sports Car Series

Daytona Prototype-eredmények
Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	Poz.	Pont
2004	Howard Boss Motorsports	DAY (28/7)	HOM	PHO	MON	WGL	DAY	MOH	WGL	HOM	VIR	BAR	CAL				65.	23
2005		DAY (2/2)	HOM	CAL	LGA	MON	WGL	DAY	BAR	WGL	MOH	PHO	WGL	VIR	MEX		70.	32
2007	Riley-Matthews Motorsports	DAY (36/19)	MEX	HOM	VIR	LGA	WGL	MDO	DAY (9/9)	IOW	BAR	CGV	WGL	INF	MIL		57.	34
2008	Bob Stallings Racing	DAY (2/2)	HOM	MEX	VIR	LGA	LRP	WGL	MOH	DAY	BAR	CGL	WGL	INF	JER	MIL	56.	32
2009		DAY (7/7)	VIR	JER	LGA	WGL	MOH	DAY	BAR	WGL	CGV	MIL	HOM				54.	24
2010		DAY (21/8)	HOM	BAR	VIR	LRP	WGL (6/6)	MOH	DAY	JER	GLN	CGV	MIL				30.	48
2011		DAY (15/12)	HOM	BAR	VIR	LPR	WGL	ROA	LGA	JER	WGL	CGV	MOH				59.	19

International Race of Champions

International Race of Champions-eredményei
Év	Autó	1	2	3	4	Poz.	Pont
2003	Pontiac	DAY 4	TAL 8	CHI 7	IND 1	3.	56
2004		DAY 4	TEX 3	RIC 4	ATL 6	4.	46

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos weboldala
• Lowes Racing
• The Jimmie Johnson Foundation
• Hivatalos Twitter-feedje
• Statisztikái a Racing Reference oldalán
• Driver Database