Jakov Ignjatovics

Jakov Ignjatović
Élete
Született1822. december 8.
Szentendre
Elhunyt1889. július 5. (66 évesen)
Újvidék
SírhelyCemetery of Dormition
Nemzetiségszerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Ignjatović témájú médiaállományokat.

Jakov Ignjatović (szerbül: Јаков Игњатовић) (Szentendre, 1822. december 8. – Újvidék, 1889. július 5.) magyarországi szerb író.

Életrajza

A kétnyelvű emléktábla a szerb realista irodalom atyjára, a szerbek Jókaijára emlékeztet

Jakov Ignjatović Szentendrén született. Itt végezte el az általános iskolát, a gimnáziumot Vácott, Esztergomban és Pesten. Jogot hallgatott Pesten, de a professzorokkal konfliktusba került és otthagyta az egyetemet. Ezután huszár lett. Rövid ideig ügyvéd volt. A magyar forradalom kitörésekor a magyarok oldalára állt, így annak bukása után Belgrádba menekült. 1850-ig élt itt, mint újságíró, majd világutazó lett. A Matica Srpska Letopis lapjának a szerkesztője volt 1854–56 között, majd nemzeti titkár lett Karlócán és főszónok Újvidéken. 18631879 között Dályán élt, ahol ügyvédként és hivatalnokként dolgozott. A magánkönyvtára ma is itt található.

Amikor Svetozar Miletić nemzeti pártja politikai harcot kezdett folytatni a magyarokkal Bécs ellen, Jakov Ignjatović aktívan részt vett ebben és kétszer megválasztották képviselőnek. Amikor a nemzeti párt elhagyta a magyarokat, Ignjatović, ellentétben a vajdasági szerbek többségével kiállt a magyar–szerb egyezmény mellett. Emiatt támadták a szerbek. Ignjatovićnak külön kellett élnie a szerb közösségtől egészen haláláig e véleménye miatt.

1888. január 23-án megválasztották a Szerb Királyi Akadémia tagjává, de egy év múlva Újvidéken meghalt.

Művei

Jakov Ignjatović irodalmi munkássága akkor kezdődött, mikor a Letopis szerkesztője lett. Sok patrióta és történelmi művet írt, amelyek az akkori szerbeknek tetszett. Művei: Brankovics György, Királyi leszármazott és a befejezetlen Deli-Bakić; novellái: A nemzet vére és a Manzor és Džemila. Sok szociális regényt írt, ezzel a szerbek első ilyen stílusú írója volt. Legjobb regényei: Csodálatos világ, Régi és új mesterek, stb. Regényeiben humor és kaland is volt: 30 év Milan Harandžić életéből és a befejezetlen Srbadija.

Emlékezete

Tiszteletére szülőházán emléktáblát helyeztek el 1948-ban. Az író születésének 155. évfordulóján, 1977-ben a szülőház melletti kis téren elhelyezésre került az író portrészobra is, amely Janzer Frigyes alkotása.[1]

Magyarul

  • Jakov Ignyátovityː Respektus Vásza. Regény; ford. Csuka Zoltán; Magyar-Jugoszláv Társaság, Bp., 1948

Jegyzetek

  1. Jakov Ignjatovics emléktábla és szobor – IránySzentendre.hu

Források

  • Életrajza (bosnyákul)
  • Életrajza (bosnyákul)
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJvRQwr4rdrBVTjgK7tYfq
  • VIAF: 4995002
  • PIM: PIM183607
  • LCCN: n85121576
  • ISNI: 0000 0001 1558 7180
  • GND: 119437864
  • SUDOC: 061186856
  • NKCS: kup20030000117594
  • BNF: cb12293502f
  • Irodalom Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap