Itó Tojoo

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Itó Tojoo
Született	1941[1] június 1. (83 éves) Szöul,  Dél-Korea[1]
Nemzetisége	Japán
Iskolái	Tokiói Egyetem[1]
Működése	Tokió London Barcelona Jacusiro
Munkái
Jelentős épületei	VivoCity, Szingapúr Kaohsiung Nemzeti Stadion, Tajvan Tama Art University könyvtár, Tokió
Díjai	Pritzker-díj (2013) Arany Oroszlán díj
Itó Tojoo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Itó Tojoo témájú médiaállományokat.

Itó Tojoo, nemzetközileg ismert nevén Toyo Ito (伊東 豊雄, Itō Toyoo, Szöul, 1941. június 1. –) Pritzker-díjas japán építész, a világ egyik leginnovatívabb építészeként tartják számon, aki extrém tervezői stílusáról ismert.^[2][3]

Élete

Itó Tojoo Szöülban született 1941-ben. Eredetileg baseballjátékos szeretett volna lenni, de nem vették fel, így építész szakra ment. 1965-ben végzett a Tókiói Egyetemen. Egy ideig Kikutake Kijonori cégénél dolgozott, aztán saját stúdiót nyitott 1971-ben Tokióban, Urban Robot (Urbot) néven. 1979-ben a cég nevét Toyo Ito & Associates, Architects-re változtatta.^[2]

Vendégprofesszorként tanított a Columbia Egyetemen (1991-92 és 1994-95), az amszterdami Berlage Intézetben (1992) és a Harvard Egyetemen (1994-95 és 1995-96).^[4]

Számos japán és nemzetközi építészeti díjat nyert el pályafutása során.^[1]

Munkái

• 
  Nagaoka Lyric Hall (1994, Nagaoka)
• 
  Sendai Mediatheque (2000, Szendai)
• 
  Serpentine Gallery (2002, London)
• 
  TOD's Omotesando Building (2004, Tokió)
• 
  Mikimoto Ginza 2 (2005, Tokió)
• 
  VivoCity (2006, Szingapúr)
• 
  Tama Art University könyvtár (2007, Tokió)
• 
  Kaohsziungi Nemzeti Stadion, Tajvan
• 
  Porta Fira Szálloda (2010, L’Hospitalet de Llobregat)

Irodalom

• Toyo Ito, Riken Yamamoto, Dana Buntrock, Taro Igarashi. Toyo Ito. 2009: Phaidon Press. ISBN 9780714845050

Források

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Itó Tojoo témájú médiaállományokat.