Gornje Jame-i mészárlás

A Gornje Jame-i mészárlás (horvátul: pokolj u Gornjim Jamama) tizenöt horvát civilnek a „Šiltovi” nevű szerb félkatonai egység általi meggyilkolása volt 1991. december 11-én a Glina melletti Gornje Jame faluban.

Horvátországi háború

Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1  · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode

Minden fontos esemény időrendben · Szerbiai horvátüldözések

Sablon:Horvátországi háború hadjárat
  • m
  • v
  • sz

Előzmények

Bővebben: Horvátországi háború

1990-ben, a horvát szocialistáknak a horvátországi parlamenti választás során elszenvedett veresége után az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. Az ellenállás minimalizálása érdekében a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija - JNA) elkobozta Horvát Területvédelmi Erők fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[2] mely döntően a dalmát hátország Knin környéki, valamint Lika, Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország túlnyomóan szerbek lakta területeire koncentrálódott.[3] Ezek a szerbek lakta területek a későbbiekben a Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) nevet kapták. Miután a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került, Milošević Jugoszlávia megőrzése helyett inkább a Szerbia területi gyarapítására irányuló erőfeszítéseket részesítette előnyben, és nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t a szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy már nem ismeri el a szövetségi elnökség tekintélyét.[4]

A JNA egyre nagyobb mértékben támogatta a horvátországi szerb felkelőket, és megakadályozta, hogy horvát rendőrség a konfliktusba beavatkozzon.[4] Miután Krajina bejelentette integrációs szándékát Szerbiával, Horvátország kormánya ezt lázadásnak nyilvánította.[5] Ez a konfliktus 1991 márciusára horvát függetlenségi háborúig fajult.[6] 1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét, mellyel Jugoszlávia felbomlott.[7] Három hónapos moratórium következett,[8], amely után a határozat október 8-án lépett hatályba.[9]

A gyilkosságok

1991-ben tizenhét horvát, huszonnégy szerb és három másik személy élt Gornje Jaméban. Ugyanezen év december 11-én a „Šiltovi” félkatonai egység fegyveres tagjai bementek Mate Kireta házába, ahol tizenkét horvát civilt, köztük hét nőt és három gyermeket találtak. A gyerekek két nővér, Nikolina (9 éves) és Željka Fabac (14 éves), valamint Darko Dvorenković (10 éves) voltak.[10] A többi áldozat között három nő, egy Mala Solina-i, egy Donje Jame-i és egy hađeri is volt, akik unokatestvéreik házában kerestek menedéket.

A halálesetek pontos körülményei, valamint a nők sorsa ismeretlenek. A feltételezések szerint a házban gyilkolták meg és elégették el őket. Egy másik elmélet szerint élve vitték őket egy ismeretlen helyre, ahol megölték őket, holttestüket pedig, hogy eltitkolják a bűncselekményt, egy mocsárba dobták.

Gojko Pavlovićot, egy Donje Jame-i szerb férfit azért lőtték le, mert megpróbálta megvédeni horvát szomszédait. Három Gornje Jame-i horvát férfit 1991. november 3-án bebörtönöztek, majd egy Donje és Gornje Jame közötti patak közelében meggyilkoltak. Földi maradványaikat 1996-ban exhumálták és eltemették.

Jegyzetek

  1. ↑ Hoare 2010, p. 117
  2. ↑ Hoare 2010, p. 118
  3. ↑ ICTY 2007. június 12..
  4. ↑ a b Hoare 2010, p. 119
  5. ↑ Sudetic 1991. április 2..
  6. ↑ Engelberg 1991. március 3..
  7. ↑ Sudetic 1991. június 26..
  8. ↑ Sudetic 1991. június 29..
  9. ↑ Narodne novine 1991. október 8..
  10. ↑ http://www.vecernji.hr/sredisnja-hrvatska/za-smrt-14-civila-medju-kojima-i-troje-djece-nitko-nije-odgovarao-458700 14 civil, köztük három gyermek haláláért senkit nem vontak felelősségre

Források

Könyvek
  • Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
Újságcikkek
  • Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine. ISSN 1333-9273.  
  • Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Sudetic, Chuck. „2 Yugoslav States Vote Independence To Press Demands”, The New York Times , 1991. június 26.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Sudetic, Chuck. „Conflict in Yugoslavia; 2Yugoslav States Agree to Suspend Secession Process”, The New York Times , 1991. június 29. 
Weboldalak
  • A press release on the occasion of the 20th anniversary of the crime in the area of Gornje Jame and Joševica, near Glina Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
Egyéb források
  • The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gornje Jame massacre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • történelem Történelemportál
  • Horvátország Horvátország-portál