Ferdinando Imposimato

Ferdinando Imposimato
Született	1936. április 9.[1] Maddaloni
Elhunyt	2018. január 2. (81 évesen)[2] Róma
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 2018. január 2.) olasz (1936. április 9. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	magistrate politikus jogász bíró emberi jogi aktivista
Tisztsége	az olasz szenátus tagja (1987. július 2. – 1992. április 22.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 14. – 1994. április 14.) az olasz szenátus tagja (1994. április 15. – 1996. május 8.)
Iskolái	Nápolyi II. Frigyes Egyetem
Kitüntetései	Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinando Imposimato témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferdinando Imposimato (Maddaloni, 1936. április 9. – Róma, 2018. január 2.) olasz bíró, politikus és ügyvéd. Olaszország Legfelsőbb Bíróságának tiszteletbeli elnöke.^[3]

Vizsgálóbíróként a szervezett bűnözés és a terrorizmus hírhedt bűnügyeiben tevékenykedett, majd az emberi jogok védelmével foglalkozott. Az olasz parlament alsó- és felsőházában képviselő volt, köztársasági elnöknek is jelölték.

Életrajza

1936-ban a Caserta megyei Maddaloniban született. Jogi diplomát a Nápolyi II. Frigyes Egyetemen szerzett 1959-ben. Ezután rendőrségi felügyelőhelyettesként dolgozott Brescia, majd Forlì városokban. Egy évig Rómában a pénzügyminisztérium tisztviselője volt, majd 1964-ben bíró lett.

A cosa nostra, a camorra és az olaszországi terrorizmus elleni küzdött: vizsgálóbíróként olyan fontos esetekben, mint Aldo Moro 1978-as elrablása, a merénylet II. János Pál pápa ellen (elkövetője Mehmet Ali Ağca) és a Michele Sindona elleni 1981-es merénylet, vagy Vittorio Bachelet, a Legfelsőbb Bíróság Tanácsának alelnöke, illetve Riccardo Palma és Girolamo Tartaglione bírók meggyilkolása. Ő volt a vezető bíró a Banda della Magliana tárgyalásán, s ezért fivérét, Francót a camorra 1983-ban bosszúból meggyilkolta. 1986-ban búcsút mondott büntetőjogi karrierjének és az emberi jogok védelmét vállalta Dél-Amerikában. Az ENSZ-től az ifjúság évében megkapta az „Igazság Szimbóluma” elismerést is.

1987-ben megválasztották az olasz Szenátus tagjává a Független Baloldal és az Olasz Kommunista Párt támogatásával. 1992-ben újraválasztották képviselőnek az olasz alsóházba. Tagja volt a parlamenti Maffia-Ellenes Bizottságnak három egymást követő törvényhozási cikluson át.

Úgy vélte, hogy a CIA néhány vezetője tudott a később a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat elkövető terroristák jelenlétéről az Egyesült Államokban, de nem fújt riadót, mivel „az FBI az egyetlen illetékes ügynökség a terrorizmus ellen amerikai földön”.^[4] Azt javasolta, hogy az egyetlen lehetőség, hogy igazságot szolgáltassanak, ha az ügyész a Nemzetközi Büntetőbíróságon tesz feljelentést.^[5][6]

2015 januárjában az 5 Csillag Mozgalom köztársasági elnöknek jelölte. Egy online felmérés szerint a mozgalom követői a szavazatok 32%-át szerezték meg.^[7]

Rómában halt meg 2018. január 2-án, élete 82. évében.^[8]

Jegyzetek

További információk

• CBS: KGB-ügynökök a pápa elleni merényletben Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Accuracy in Media
• [http://www.berluscastop.it/__artic/econ_en3.htm Romano Prodi csúsztatása (The Economist)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinando Imposimato című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinando Imposimato című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.