Fél nagytengely

A fél nagytengely egy ellipszisben.

A fél nagytengely geometriai fogalom, amely ellipszisek és hiperbolák méretét jelöli.

Ellipszis

A nagytengely az ellipszis legnagyobb átmérője, amely az ellipszis két csúcsa között áthalad a középponton és mindkét fókuszponton. A fél nagytengely ennek a fele; a középpontból indul az egyik fókuszponton át a csúcsig. Speciálisan, ha az ellipszis kör, akkor a fél nagytengely, és a fél kistengely is megegyezik a kör sugarával. Megfordítva, az ellipszis fél nagytengelyére gondolhatunk úgy, mint az ellipszis legnagyobb sugarára.

A fél nagytengely közvetlen kapcsolatban áll az ellipszis excentricitásával és a fókuszon átmenő, nagytengelyre merőleges húrral. A következő képletekben az excentricitás e, a fél kistengely b, és a fókuszon átmenő, nagytengelyre merőleges húr fele :

b = a 1 e 2 , {\displaystyle b=a{\sqrt {1-e^{2}}},\,}
= a ( 1 e 2 ) , {\displaystyle \ell =a(1-e^{2}),\,}
a = b 2 . {\displaystyle a\ell =b^{2}.\,}

A fél nagytengely hossza éppen az ellipszis egy pontja és az egyik fókuszpont távolságának középértéke.

Helyezzük el az ellipszist úgy, hogy az egyik fókuszpontja az origóban, a másik az x tengelyen legyen! Polárkoordinátákban tekintve az ellipszis egyenletét:

r ( 1 e cos θ ) = . {\displaystyle r(1-e\cos \theta )=\ell .\,}

Az r = 1 + e {\displaystyle r={\ell \over {1+e}}\,\!} és az r = 1 e {\displaystyle r={\ell \over {1-e}}\,\!} középértéke: a = 1 e 2 . {\displaystyle a={\ell \over 1-e^{2}}.\,}

Hiperbola

A hiperbola fél nagytengelye a hiperbola két ágának távolságának fele. Szokták ennek még a mínusz egyszeresét venni, a konvencióktól függően. A következő egyenletekben a hiperbola fél nagytengelyét a, a fél kistengelyét b, és a fókuszon átmenő, nagytengelyre merőleges húr felét . Ekkor:

( x h ) 2 a 2 ( y k ) 2 b 2 = 1. {\displaystyle {\frac {\left(x-h\right)^{2}}{a^{2}}}-{\frac {\left(y-k\right)^{2}}{b^{2}}}=1.}

és

a = e 2 1 . {\displaystyle a={\ell \over e^{2}-1}.}

A hiperbola transzverzális tengelyének iránya megegyezik a nagytengely irányával.[1]

Parabola

Egy parabola tekinthető egy ellipszisekből álló sorozat határértékének, ahol is az egyik fókusz rögzített, míg a másik mindennél messzebb kerül. Eközben a fókuszon átmenő, nagytengelyre merőleges húr változatlan. Ekkor mindkét tengely hossza a végtelenbe tart; a nagytengely valamivel gyorsabban nő, mint a kistengely.

Csillagászat

Keringési idő

A csillagászatban a fél nagytengely az égitestek ellipszis alakú pályáinak meghatározó eleme.

A keringő égitestek T keringési ideje

T = 2 π a 3 μ {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {a^{3} \over \mu }}}

ahol a a pálya fél nagytengelye, és μ az alap gravitációs paraméter. Tehát a keringési idő független az excentricitástól.

A Naprendszerben a fél nagytengely és a keringési idő közötti összefüggés követi a harmadik Kepler-törvényt:

T 2 a 3 {\displaystyle T^{2}\propto a^{3}\,}

ahol T-t években, a-t csillagászati egységben mérik. Ez a képlet a kéttest-probléma egyszerűsített leírása. A Newton által meghatározott alak:

T 2 = 4 π 2 G ( M + m ) a 3 {\displaystyle T^{2}={\frac {4\pi ^{2}}{G(M+m)}}a^{3}\,}

ahol G a gravitációs állandó, M a középponti, és m a keringő test tömege. Tipikusan M nagyságrendekkel nagyobb, mint m, ezért m elhanyagolható.

Átlagos távolság

Gyakran mondják, hogy a fél nagytengely a keringő és a középponti test átlagos távolsága. Ez azonban nem pontos, mert a különféle paraméterezések más és más középértéket adnak:

  • A középponttól mért szög alapján vett középérték a fél nagytengelyt adja
  • A fókusztól mért szög alapján véve a középértéket a fél kistengelyt kapjuk: b = a 1 e 2 {\displaystyle b=a{\sqrt {1-e^{2}}}\,\!}
  • Az eltelt idő és a keringési idő hányadosával számolva
a ( 1 + e 2 2 ) . {\displaystyle a\left(1+{\frac {e^{2}}{2}}\right).\,}
a b = a 1 e 2 4 . {\displaystyle {\sqrt {ab}}=a{\sqrt[{4}]{1-e^{2}}}.\,}

Energia

Az a fél nagytengely kiszámítható a következőképpen:

a = μ 2 ε {\displaystyle a={-\mu \over {2\varepsilon }}\,}

elliptikus, és ez vagy ellentettje hiperbolikus pálya esetén,

ahol ε = v 2 2 μ | r | {\displaystyle \varepsilon ={v^{2} \over {2}}-{\mu \over \left|\mathbf {r} \right|}} a specifikus orbitális energia, és μ = G ( M + m ) {\displaystyle \mu =G(M+m)\,} a gravitációs együttható.

Továbbá:

  • v a keringő égitest kerületi sebessége
  • r a keringő égitest helyvektora
  • G a gravitációs állandó
  • M és m a két test tömege.

Adott össztömeg és összenergia esetén a nagytengely azonos marad, tekintet nélkül az excentricitásra és a két test tömegének arányára. Megfordítva, adott össztömeg és adott nagytengely esetén az összenergia mindig ugyanaz marad.

Jelölése

  • Semi major axis: a.

Jegyzetek

  1. 7.1 Alternative Characterization. [2018. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 1.)

Források

  • Ellipszis kis- és nagytengelye

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Semi-major axis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.