Fácánfarkú levéljáró
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Hydrophasianus chirurgus (Scopoli, 1785) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| Vízifácán | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fácánfarkú levéljáró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fácánfarkú levéljáró témájú médiaállományokat és Fácánfarkú levéljáró témájú kategóriát. |
A fácánfarkú levéljáró vagy vízifácán (Hydrophasianus chirurgus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a levéljárófélék (Jacanidae) családjába tartozó Hydrophasianus nem egyetlen faja.
Előfordulása
Közép-Kínától Délkelet-Ázsiáig, valamint Indiában és Indonéziában honos, tavak és mocsarak lebegő vízinövényzetén él.
Megjelenése
Átlagos testhossza 55 centiméter. Hosszú lábain lévő lábujjaival és karmaival nagy felületen érintkezik a vízen lévő levelekkel, ezáltal megmarad a felszínén. Arca, torka és szárnya fehér, tarkóján sárga dísztollak találhatóak. Nászidőszakban hosszú, fácánszerű farka van.
 |  |
Életmódja
A leveleken lépegetve szedegeti rovarokból, apró gerinctelenekből, békákból, halakból és magvakból álló táplálékát. Nagyobb csoportokban él.
Szaporodása
A nemi szerepek felcserélődtek, egy tojó akár tíz hímmel is párosodhat. A vízinövények leveleire építi lebegő fészkét, a tojó lerakja a tojásokat, melyen a hím kotlik. Ha a nap forrón perzsel, úgy helyezkedik el, hogy testével beárnyékolja a tojásokat. A nedvességtől úgy óvja meg a tojásokat, hogy alájuk gyűri szárnyait, így a tojások a szárnyak belső oldalán nyugszanak. Ha a kakast megzavarják a költésben, akár 15 méter távolságra is elköltözteti a tojásokat! Ügyesen görgeti levélről levélre, s az időnkénti pihenőkben megmelegíti őket. A fiókák kikelése után a kakas egyedül felügyel rájuk. Amikor a fiókák már tudnak repülni, a vízifácánok kisebb csapatokban hosszú, tengerentúli vándorútra kelnek.
 |
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint a gólyaalakúak rendjében tartozik. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
- Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1998. ISBN 9630261405
További információk
- Jacana.org.uk - angol nyelvű információ Archiválva 2007. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- A fácánfarkú levéljáró hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
