Elógium

Az elógium (ógörög–latin, jelentése szóbeli méltatás) a halott életét, személyiségét méltató verses vagy prózai sírfelirat az ókorban. Más értelemben közéleti kiválóságokat méltató beszédre-írásra használatos.

Az elnevezés szó szerint jó beszédet jelent, ami elsősorban nem a dicséretre értendő, hanem arra a babonás kívánalomra, hogy halottról lehetőleg nem szabad hazugságot írni-mondani, mert annak kellemetlen következményei lehetnek, innen a latin közmondás: De mortuis nil, nisi bene („Holtakról vagy jól, vagy sehogy”), ami nem annyira jámborságról vagy a holtakkal szembeni méltányosságról, hanem egy mágikus-babonás hiedelemről, a túlvilág bizonyos mértékű átjárhatóságának hitéről tanúskodik a rendkívül sokrétű római halottkultuszban.

Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez az ókori témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap