Egyiptomi muszlim uralkodók listája

Az addig Bizánci Birodalomhoz tartozó Egyiptom 641-re, az Amr ibn al-Ász vezette arab hódítás során került muszlim fennhatóság alá. Az első időkben a „helyesen vezetett”, majd omajjád kalifák helytartói irányították al-Fusztát központtal a tartományt. Az Omajjádokat 750-ben megbuktatták az Abbászidák, akik egy idő urán már nem tudták elég sikeresen egyben tartani a kalifátust, így arról többek között Egyiptom is elveszett számukra a 9. század közepén (Túlúnidák), majd véglegesen a 10. században (Ihsídidák) – igaz, ekkor névleges fennhatóságukat még meg tudták őrizni.

969-ben Egyiptom az imám és kalifa címmel uralkodó iszmáilita síita Fátimidák kezére került. Ők alapították meg Egyiptom új központját, az azóta fővárosként szolgáló Kairót (al-Káhira). 1171-ben a szunnita Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin letette az utolsó, megrendült hatalmú fátimida kalifát, és szultánként elfoglalta a trónt. Az általa alapított ajjúbida dinasztia az 1250-es években megbukott, és egy nem dinasztikus alapon szerveződő szultánság jött létre a mamlúkok vezetésével, akik a szír térséget is tartósan ellenőrzésük alatt tartották.

A Mamlúk Birodalom központjául szolgáló Egyiptom az 1517-es oszmán hódításig független, majd a birodalmon belül autonóm – a 19. századra kvázi-független, részben britek ellenőrizte – státuszt élvezett, Muhammad Alitól származó pasái 1805–1914 között khedive címmel uralkodtak. Az első világháborúban Egyiptom ténylegesen is függetlenedett Isztambultól, és 1914–1922 között ismét szultáni, majd pedig 1922-től a monarchia 1953. június 18-án történő megbuktatásáig királyi című uralkodók irányították.

Története során mindvégig a Masrik (a hagyományos muszlim Kelet) legjelentősebb hatalmi és gazdasági erejű területei közé tartozott.

Független emírdinasztiák

Az alábbi dinasztiák névlegesen az Abbászida Kalifátus függésében uralták Egyiptomot, a gyakorlatban azonban független államokat építettek ki.

Túlúnida Emirátus (868–905)

A dinasztia függetlenedésére a szamarrai anarchia néven ismert, a kalifátus időleges széteséséhez vezető káosz adott módot.


Uralkodó	Születési idő	Halálozási idő	Élethossz	Uralkodási idő	Uralkodási évek	Megjegyzés
Ahmad	835 szeptembere	884. május 10.	48 év	emír: 868 – 884	16 év
Humáravajh	864	896. január 18.	32 év	emír: 884 – 896	12 év	Ibn Túlún fia.
Dzsajs	881?	896 novembere	15? év	emír: 896 – 896	1 év	Humáravajh fia.
Hárún	882	905. január 1.	23 év	emír: 896 – 905	9 év	Humáravajh fia.
Sajbán	?	905 után	?	emír: 905	1 év	Humáravajh fivére.

Az ideiglenesen megerősödő Abbászidák helyreállították közvetlen uralmukat Egyiptomban.

Ihsídida Emirátus (935–969)

Az Abbászidák hatalmának teljes összeomlásával párhuzamosan szerzett hatalmat a dinasztiaalapító.


Uralkodó	Születési idő	Halálozási idő	Élethossz	Uralkodási idő	Uralkodási évek	Megjegyzés
Muhammad	882. február 5.	946. július 24.	64 év	emír: 935 – 946	11 év
Unúdzsúr	?	961 januárja	?	emír: 946 – 961	15 év	Ibn Tugdzs fia.
Ali	?	966 januárja	?	emír: 961 – 966	5 év	Ibn Tugdzs fia.
Káfúr	905 körül	968 áprilisa	kb. 63 év	emír: 966 – 968	2 év	Núbiai fekete rabszolga, eunuch.
Ahmad	957	969 után	12< év	emír: 968 – 969	1 év	Ali kiskorú fia.

A fátimida hódítással Egyiptom kikerült a névleg Abbászida Birodalomhoz tartozó szunnita államok köréből.

Fátimida Kalifátus (969–1171)

Az iszmáilita síita Fátimidák magukat tekintették az iszlám világ legitim urainak, imámoknak, az Abbászidákat pedig illegitim bitorlóknak tartották. 909-től uralkodtak Észak-Afrika nagy része felett, Egyiptomot csak negyedik próbálkozásukra tudták elfoglalni 969-ben.


Uralkodó	Születési idő	Halálozási idő	Élethossz	Uralkodási idő	Uralkodási évek
al-Muizz	931. szeptember 26.	975. december 19.	44 év	kalifa: 969 – 975	6 év
al-Azíz	955. május 10.	996. október 14.	41 év	kalifa: 975 – 996	21 év
al-Hákim	985. augusztus 13.	1021. február 13. (?)	35 év (?)	kalifa: 996 – 1021	25 év
az-Záhir	1005. június 20.	1036. június 13.	30 év	kalifa: 1021 – 1036	15 év
al-Musztanszir	1029. július 2.	1094. január 10.	64 év	kalifa: 1036 – 1094	58 év
al-Musztaali	1076. augusztus 24.	1101. december 10.	25 év	kalifa: 1094 – 1101	7 év
al-Ámir	1096. december 31.	1130. október 8.	33 év	kalifa: 1101 – 1130	29 év
al-Háfiz	1074 szeptembere	1149. október 10.	75 év	kalifa: 1130 – 1149	19 év
az-Záfir	1133. február 23.	1154. április 15.	21 év	kalifa: 1149 – 1154	5 év
al-Fáiz	1149. május 31.	1160. július 23.	11 év	kalifa: 1154 – 1160	6 év
al-Ádid	1151. május 16.	1171. szeptember 13.	20 év	kalifa: 1160 – 1171	11 év

A dinasztikus problémák miatt megrendült legitimitású, a rivalizáló vezírek mellett tényleges hatalmat jó ideje nem gyakorló, keresztes támadásoknak kitett Fátimidák az 1160-as években az észak-szíriai és felső-mezopotámiai területeket uraló, szunnita Zangidák befolyása alá kerültek. Az utolsó két vezír ez utóbbiak hadvezére volt: a második, Szaladin 1171-re végleg felszámolta a fátimida uralmat.

Ajjúbida Szultanátus (1171–1254)

Szaladin 1174-ig a zangida Núr ad-Dín Mahmúd megbízottjaként tevékenykedett, annak halálakor viszont önállósodott és rövid úton részben meghódította, részben befolyása alá vonta a zangida területeket, önálló szultánságot kialakítva Egyiptomban, a szíriai és felső-mezopotámiai térségben pedig alárendelt fejedelemségeket hozott létre rokonai számára. A szunnita dinasztia legitimitását az abbászida kalifától kapott kinevezés biztosította.


Uralkodó	Születési idő	Halálozási idő	Élethossz	Uralkodási idő	Uralkodási évek
Szaladin	1137	1193. március 3.	56 év	szultán: 1171 – 1193	22 év
Al-Aziz	1171	1198. november 29.	27 év	szultán: 1193 – 1198	5 év
Al-Manszúr	1188	1216 után	28< év	szultán: 1198 – 1200	2 év
I. al-Ádil	1145 januárja	1218. augusztus 31.	73 év	szultán: 1200 – 1218	18 év
Al-Kámil	1177	1238. március 6.	61 év	szultán: 1218 – 1238	20 év
II. al-Ádil	1221	1248. február 9.	27 év	szultán: 1238 – 1240	2 év
Asz-Szálih Ajjúb	1205. november 5.	1249. november 22.	44 év	szultán: 1240 – 1249	9 év
Al-Muazzam Túránsáh	?	1250. május 2.	?	szultán: 1249 – 1250	1 év
Sadzsar ad-Durr	?	1257. április 28.	?	szultán: 1250	1 év
Al-Asraf Múszá	1229	1263	34 év	szultán: 1250 – 1254	4 év

Az Ajjúbidák bukásához dinasztikus küzdelmek, a saját mamlúkseregük túlzott megerősödése, illetve a keresztesek és a mongolok támadása vezetett. A hatalom a rabszolgából katonákká képzett mamlúkok kezébe került.

Mamlúk Szultanátus (1250–1517)

Türk (bahri) mamlúkok (1250–1382; 1389–1390)

Név	Uralkodása	Megjegyzések
al-Muizz Ajbak	1250; 1254–1257	Ajjúb mamlúkjából lett atabég, majd szultán.
I. Al-Manszúr Ali	1257–1259	Ajbak kiskorú fia, helyette Kutuz gyakorolta a hatalmat.
al-Muzaffar Kutuz	1259–1260	Ajbak mamlúkjából lett al-Manszúr Ali mellett atabég, majd lemondatása után szultán.
az-Záhir Bajbarsz	1260–1277	Ajjúb mamlúkja volt, Kutuz meggyilkolásával jutott trónra.
asz-Szaíd Muhammad	1277–1279	Bajbarsz fia, Ajjúb bahri mamlúkjai megbuktatták.
al-Ádil Szalámis	1279	Bajbarsz fia, asz-Szaíd Muhammad féltestvére volt. Kaláún bábszultánja volt, aki végül lemondatta.
al-Manszúr Kaláún	1279–1290	Ajjúb bahrí mamlúkja volt, kulcsszerepe volt asz-Szaíd Muhammad megbuktatásában. Folytatta a Szentföld visszahódítását.
al-Asraf Halíl	1290–1293	Kaláún fia, ő fejezte be a Szentföld visszahódítását.
I. An-Nászir Muhammad	1293–1294	Kaláún fia, először a trónon.
al-Ádil Kitbuga	1294–1296
al-Manszúr Ládzsín	1296–1299
I. An-Nászir Muhammad	1299–1309	másodszor a trónon
al-Muzaffar Bajbarsz	1309
I. An-Nászir Muhammad	1310–1341	harmadszor a trónon
al-Manszúr Abu Bakr	1341	An-Nászir fia.
al-Asraf Kúdzsuk	1341–1342	An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
an-Nászir Ahmad	1342	An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
asz-Szálih Iszmáíl	1342–1345	An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
al-Kámil Saabán	1345–1346	An-Nászir fia, az előbbi édestestvére.
al-Muzaffar Háddzsi	1346–1347	An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
an-Nászir Haszan	1347–1351	első uralkodása
asz-Szálih Szálih	1351–1354
an-Nászir Haszan	1354–1361	másodszor a trónon
al-Manszúr Muhammad	1361–1363
al-Asraf Saabán	1363–1377
II. Al-Manszúr Ali	1377–1382
asz-Szálih Háddzsi	1382	először a trónon
az-Záhir Barkúk	1382–1389	bitorló, az első cserkesz (burdzsi) mamlúk származású szultán
al-Manszúr Háddzsi	1389–1390	asz-Szálih Háddzsí restaurációja alkalmával új titulust vett fel.

Cserkesz (burdzsi) mamlúkok (1382–1389; 1390–1517)

Név	Uralkodása	Megjegyzések
az-Záhir Barkúk	1390–1399	másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsit
an-Nászir Faradzs	1399–1405	Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondatták
al-Manszúr Abd al-Azíz	1405	Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondatta
an-Nászir Faradzs	1405–1412	másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték
al-Musztaín	1412	kalifa, Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondatták
al-Muajjad Sajh	1412–1421	Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadó
al-Muzaffar Ahmad	1421	Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra
az-Záhir Tatar	1421	Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt
asz-Szálih Muhammad	1421–1422	Tatar fia, tízesztendősen került trónra
al-Asraf Barszbáj	1422–1438	Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán
al-Azíz Juszuf	1438	Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra
az-Záhir Csakmak	1438–1453	Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra
al-Manszúr Uszmán	1453	Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták
al-Asraf Inál	1453–1461	Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra
al-Muajjad Ahmad	1461	Ínál fia, hónapokon belül letették
az-Záhir Huskadam	1461–1467	al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója
az-Záhir Jalbáj	1467	al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének
az-Záhir Timurbuga	1467–1468	Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták
al-Asraf Káitbej	1468–1496	Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra
II. An-Nászir Muhammad	1496–1498	Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták
az-Záhiir Kánszauh	1498–1500	Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Asraf Dzsanbulát	1500–1501	Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Ádil Túmán Báj	1501	Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója
al-Asraf Kánszauh	1501–1516	Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra
al-Asraf Túmán Báj	1516–1517	Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét.

Oszmán időszak

Bővebben: Oszmán uralkodók listája

A oszmán törökök 1517-ben meghódították a Mamlúk Birodalmat. Innentől kezdve a Nílus völgye a török szultán befolyása alá tartozott, helytartóit Isztambulból nevezték ki. A birodalom válságával párhuzamosan a tényleges oszmán befolyás a 17. század végére elenyészett a térségben. Ha továbbra is voltak kinevezett helytartók, a tartomány vezetése a gyakorlatban a mamlúk eredetű, rivalizáló előkelőségek kezébe került.

1798–1801 között Napoléon Bonaparte tábornok csapatai szállták meg Egyiptomot, megrendítve a mamlúk elit hatalmát. Az Oszmán Birodalom megpróbálta helyreállítani uralmát Egyiptomban, de a tartomány megtartásához nem volt elég ereje, így 1805-től a hatalom az új, albán származású helytartócsalád kezébe került. Muhammad Ali Pasa végleg kiirtotta a korábbi mamlúk vezetést, és az oszmánokkal eleinte együttműködve, majd ellenük harcolva örökletessé tette a kormányzóságát. Egyiptom 1882-ben brit megszállás alá került, de a Muhammad Ali-dinasztia megőrizte a trónját, és Egyiptom jogi értelemben 1914 decemberéig az Oszmán Birodalom tartományát képezte, amikor az Egyesült Királyság egyoldalúan kinyilvánította Egyiptom elszakadását a szultánságtól, és mint „önálló államot”, saját protektorátusává tette.

A Muhammad Ali-dinasztia oszmán alkirályai (1805–1914)

Portré	Név	Uralkodása	Megjegyzés
	Muhammad Ali * 1769. március 4. † 1849. augusztus 2.	1805–1848
	Ibráhím * 1789 † 1848. november 10.	1848
	I. Abbász Hilmi * 1813. július 1. † 1854. július 13.	1849–1854
	Szaíd * 1822. március 17. † 1863. január 13.	1854–1863
	Iszmáíl * 1830. december 31. † 1895. március 2.	1863–1879
	Muhammad Taufík * 1852. november 15. † 1892. január 7.	1879–1892
	II. Abbász Hilmi * 1874. július 14. † 1944. december 19.	1892–1914

Az önálló Egyiptom

A Muhammad Ali-dinasztia szultánjai (1914–1922)

Portré	Név	Uralkodása	Megjegyzés
	Huszajn Kámil * 1853. november 21. † 1917. október 9.	1914–1917
	I. Fuád * 1868. március 26. † 1936. április 28.	1917–1922	Egyiptom függetlenné nyilvánításával párhuzamosan királyi címet vett fel.

A Muhammad Ali-dinasztia királyai (1922–1953)

Portré	Név	Uralkodása
	I. Fuád (2x)	1922–1936
	Fárúk * 1920. február 11. † 1965. március 18.	1936–1952
	II. Fuád * 1952. január 16.	1952–1953
1953 után kikiáltották az Egyiptomi Arab Köztársaságot.

Tabló

Lásd még

Források

The Cambridge History of Egypt I–II. Főszerk. Carl F. Petry. Cambridge: Cambridge University Press. 1998. ISBN 0521471370
William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története. Budapest: Akkord. 2000. ISBN 9637803173
Claude Cahen: Az iszlám. Budapest: Gondolat. 1989. ISBN 9632822463
Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6
John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9