A turné (film, 1984)
| A turné (This Is Spinal Tap) | |
| 1984-es amerikai film | |
| Rendező | Rob Reiner |
| Producer | Karen Murphy |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben |
|
| Zene |
|
| Vágó | Kent Beyda |
| Gyártás | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | Los Angeles |
| Játékidő |
|
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |
|
| Bemutató | 1984 |
| Kronológia | |
| Következő | Spinal Tap II |
| További információk | |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A turné (eredeti címe: This Is Spinal Tap, stilizált alakja: This Is Spin̈al Tap: A Rockumentary by Martin Di Bergi) 1984-es amerikai áldokumentumfilm, amelyet Rob Reiner rendezett. Ez Reiner első rendezése.A főszerepekben Christopher Guest, Michael McKean és Harry Shearer láthatóak, a fiktív Spinal Tap nevű heavy metal együttes tagjaiként. Az együttesre gyakran utalnak úgy, mint "Anglia egyik leghangosabb bandája".[1][2] Reiner alakítja Martin "Marty" Di Bergi filmest, aki követi őket amerikai turnéjuk során. A film a rockegyüttesek viselkedését, és a rockegyüttesekről szóló dokumentumfilmeket szatirizálja.[3]
Habár a film eleinte kevésbé volt sikeres, a VHS-en való megjelenés óta kultikus státuszt ért el. 2002-ben a Kongresszusi Könyvtár kiválasztotta a filmet az Országos Filmnyilvántartásban való megőrzésre, mivel „kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentős”.[4] 2016-ban Jeremy Arnold filmkritikus az "52 film, amelyet látnod kell" listájára sorolta, illetbe úgy írta le, mint az "elmúlt harmincöt év egyik legbefolyásosabb filmje", illetve a mockumentary műfaj úttörőjének nevezte.[2]
Cselekmény
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Szereplők
- Michael McKean: David St. Hubbins
- Christopher Guest: Nigel Tufnel
- Harry Shearer: Derek Smalls
- Rob Reiner: Martin "Marty" Di Bergi
- Tony Hendra: Ian Faith
- R.J. Parnell (az Atomic Rooster dobosa): Mick Shrimpton
- David Kaff: Viv Savage
- June Chadwick: Jeanine Pettibone
- Bruno Kirby: Tommy Pischedda
- Ed Begley Jr.: John "Stumpy" Pepys
- Danny Kortchmar: Ronnie Pudding
- Fran Drescher: Bobbi Flekman
- Patrick Macnee: Sir Denis Eton-Hogg
- Julie Payne: pantomim pincérnő
- Dana Carvey: pantomim pincér
- Sandy Helberg: Angelo DiMentibelio
- Zane Buzby: Rolling Stone riporter
- Billy Crystal: Morty, a pantomim
- Paul Benedict: Tucker "Smitty" Brown
- Howard Hesseman: Terry Ladd (Duke Fame menedzsere)
- Paul Shortino: Duke Fame
- Lara Cody: Duke Fame rajongója
- Andrew J. Lederer: reklámozó diák
- Russ Kunkel: Eric "Stumpy Joe" Childs dobos
- Victory Tischler-Blue: Cindy
- Joyce Hyser: Belinda
- Gloria Gifford: biztonsági őr a repülőtéren
- Paul Shaffer: Artie Fufkin
- Archie Hahn: szobaszervizes férfi
- Charles Levin: a Disc 'n' Dat menedzsere
- Anjelica Huston: Polly Deutsch
- Donald Kendrick: háttér-énekes
- Fred Willard: Bob Hookstratten
- Wonderful Smith: a színfalak mögött dolgozó munkás
- Robert Bauer: Moke
Háttér
McKean és Guest New Yorkban ismerték meg egymást a hatvanas évek végén, és együtt zenéltek. A The TV Show című szkeccsműsor pilot epizódján dolgoztak Shearerrel és Reinerrel együtt. A műsorban szerepelt egy "Spinal Tap" nevű kitalált rockegyüttes. Miközben ezen a szkeccsen dolgoztak, McKean és Guest elkezdtek improvizálni, és kitaláltak különféle karaktereket, akik végül David St. Hubbins és Nigel Tufnel lettek.[5][6]
Guest korábban gitározott Michael McKean és David Lander "Lenny and the Squigtones" című albumán a "Nigel Tufnel" név alatt.[7]
A filmet Los Angeles megyében forgatták öt hét alatt.[8]
Fogadtatás
A filmet pozitívan fogadták a kritikusok,[9] és 1984 egyik legjobb filmjének tartják.[10][11][12] A Rotten Tomatoes oldalán 95%-on áll, 66 kritika alapján, és 8.60 pontot szerzett a tízből.[13]
Roger Ebert, a Chicago Sun-Times kritikusa a maximális négy csillaggal értékelte.[14] Ebert később az "1984 legjobb filmjei" listájára helyezte, 2001-ben pedig a "Legjobb Filmek" listájára is felkerült.[15][16] Gene Siskel, a Chicago Tribune kritikusa szintén a maximális négy csillaggal értékelte.[17] A The New York Times kritikusa, Janet Maslin is dicsérte.[18]
A Newsweek magazin a dokumentumfilmek szatírájának nevezte.[19]
Sokan elhitték, hogy valódi együttesről van szó, még Billy Crystal és Patrick Macnee cameo szerepei ellenére is.[20]
A filmet valódi rockzenészek, például Jimmy Page, Robert Plant, Jerry Cantrell, Dee Snider és Ozzy Osbourne is pozitívan fogadták.[21][22][23]
Jegyzetek
- ↑ Hill, Stephen: 11 Reasons We Love Spın̈al Tap. Louder, 2014. április 29. [2020. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 19.)
- ↑ a b Arnold, Jeremy. Turner Classic Movies: The Essentials, 1st, Running Press (2016. május 13.). ISBN 978-0762459469
- ↑ Yarbroff, Jenny: Spinal Tap and its Influence. Newsweek , 2009. április 10. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
- ↑ 'Spinal Tap,' 'Alien' Make National Film Registry - News. Lifewhile, 2002. december 18. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 7.)
- ↑ From the Criterion Collection DVD Commentary.
- ↑ Christopher Guest on the Real Inspiration Behind 'This Is Spinal Tap', 2014. október 9. [2018. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
- ↑ This Is Spinal Tap. Turner Classic Movies . [2018. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
- ↑ This Is Spinal Tap (1984). [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
- ↑ 'This Is Spinal Tap Movie Reviews. Metacritic . [2009. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ The Greatest Films of 1984. Filmsite.org. [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ The 10 Best Movies of 1984. Film.com. [2008. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ The Best Movies of 1984 by Rank. Films101.com. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ 'This Is Spinal Tap Movie Reviews, Pictures. Rotten Tomatoes . [2020. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 27.)
- ↑ „This Is Spinal Tap Movie Review”, Chicago Sun Times . [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ „Ebert's 10 Best Lists: 1967 to Present”, Chicago Sun Times . [2005. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ „This Is Spinal Tap Movie Review”, Chicago Sun Times . [2020. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 11.)
- ↑ Siskel, Gene (March 29, 1984). "'Spinal Tap' a smashing rock parody". Chicago Tribune. Section 5, p. 12.
- ↑ Maslin, Janet (1984. március 2.). „Film: 'This Is Spinal Tap,' a Mock Documentary”. The New York Times, C6. o.
- ↑ Muir, John. Best in Show: The Films of Christopher Guest and Company. Applause Theatre & Cinema Books, 31. o. (2004)
- ↑ Yabroff, Jennie. The Real Spinal Tap. Newsweek (2009)
- ↑ See the notes for Symptom of the Universe: The Original Black Sabbath 1970-1978, Rhino Records, 2002.
- ↑ Q&A: Robert Plant [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 4. [archiválás ideje: 2009. május 25.]
- ↑ Paul Du Noyer, "Who the hell does Jimmy Page think he is?", Q magazine, August 1988, p. 7.
További információk
- A turné a PORT.hu-n (magyarul)
- A turné az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A turné a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A turné a Box Office Mojón (angolul)
Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
